10 ősi magyar szó, amiket már csak kevesek használnak, ismered ezeket?

Az ősi magyar szavaink azok a szavak, amelyek nagyon régről származnak és a magyar nyelv legkorábbi ismert állapotában is léteztek már. Ezek általában az alapvető szükségletekhez, természeti jelenségekhez és mindennapi élethez kapcsolódnak. Az ősi szavakra példa a magyar nyelvben sok olyan szó, amelyek az uráli alapnyelvből, vagy annak korai ágából származik.

A víz szó is az uráli alapnyelvből származik, a weti szóalakból fejlődött ki. A kéz is egy uráli eredetű szó, az käti szóból alakulz ki a mai változata. A ház szavunk azonban finnugor eredetű, a koda-ból ered, amely valószínűleg kunyhót vagy valamilyen kisebb házat jelentett.

A régi, vagy régies magyar kifejezéseknek két fő csoportjuk van, az egyikbe az ősi magyar szavak, kifejezések tartoznak, melyek a közhasználatból kikoptak, érvényüket vesztették az évszázadok során, a másik csoportba a nyelvújítás során meghonosítani javasolt kifejezések tartoznak, melyek végül nem kerültek be a mindennapi nyelvhasználatba. 

Az ősi szavak segítenek megérteni a nyelv történeti fejlődését és kapcsolatát más nyelvekkel. Azonban bőséggel vannak olyan szavaink, amelyek ősi eredetűek, de már csak kevesek használják, ők is csak elvétve, az ország különböző részein. 

brontes: azokra a férfiakra mondták és néha mondják még ma is, akik nagy, erős testalkattal rendelkeznek;

faggat: szétnyom, paszíroz valamit, például paradicsomot, szőlőszemet, meggyet, barackot lekvárfőzéskor;

környöz: valamit körbekerít;

maj: valaminek a legbelső része, zuga, régen így nevezték a háztető és a padlásdeszka által alkotott szegletet, sarkot;

nőszés: nem érintkezés, szex, közösülés;

pedrő: egy krémes állagú kenőcs, amellyel a bajuszt a kívánt, rendszerint hegyes formára igazították a férfiak;

sagyibó: azokra az emberekre mondták, akik nem csináltak semmit egész nap, ma sokszor a naplopó szót használjuk helyette;

tompos: a széles csípőjű nőkre mondták régen;

vakapád: ingerült, bosszús tagadás kifejezésére használták, ma azt mondjuk: nem igaz, nem úgy van! 

zsazsak: a mutatóujj régies elnevezése;

Nyelvtörténészek szerint egyre több a kiveszőben lévő szó, ide soroljuk az elmúlt évszázad paraszti gazdálkodásának olyan szavait, mint a szakajtó, a járom vagy az iga. Ezek a szavak az idősebb nemzedék számára még ismertek, a fiatalabbak esetében azonban már a passzív szókincsnek is a peremére szorultak, így lassan teljesen kivesznek a hétköznapi nyelvhasználatból. 

Forrás: Régi magyar szavak magyrázó bázisa