Magyarország területén is élt a hatalmas ősállatból, több tízezer éves csontokat találtak

A gyapjas mamut az utolsó jégkorszak egyik legnagyobb emlőse volt, amely csaknem tízezer évvel ezelőtt tűnt el a Föld színéről. A hatalmas állatok mintegy 3-4 méter magasak és akár 6 tonnásak is lehettek, élőhelyük pedig a pleisztocén korszak hideg sztyeppéi voltak.

A gyapjas mamutok vastag szőrzettel rendelkeztek, amely megvédte őket a szélsőséges hidegtől. Az ősemberek többek között ezért, illetve húsáért is vadászták, ami az éghajlatváltozással közösen vezetett kihalásukhoz.

Habár az utolsó, szigeteken elzárt populációk még évezredekig fennmaradtak, végül nem maradt elég példány a fajfenntartáshoz. A kutatók napjainkban is a genetikailag leginkább feltérképezett ősállat feltámasztásán dolgoznak, céljuk pedig, hogy a mamut DNS-ét tanulmányozva létrehozzanak egy hibrid fajt, amit az elefánttal kereszteznek. Ám ez jelenleg még sci-fi, a kutatóknak pedig addig is be kell érniük a leletekkel.

Melyekből Magyarországon is van szép számmal, hiszen a mamutok kifejezetten kedvelték a Kárpát-medence egyes részeit, így többek között Tata környékén is találtak maradványokat. A neandervölgyi vadászok a fellelt csontok alapján fiatalabb mamutokra vadászhattak, és még egy megmunkált, festett mamutfogat is maguk után hagytak.

Bodrogkeresztúrnál pedig egy komplett vadásztelep nyomait találták meg, a hegyek és a síkság találkozása ideális helyszínt biztosított az állatok elejtéséhez időszámításunk előtt 26-28 ezer évvel. Hasonlóan érdekes a Jászfelsőszentgyörgy határában talált lelet. A Kertész Róbert által 2007-ben felfedezett csontokat és agyarakat emberek rendezték el, így vélhetően szintén egy vadásztábor nyomait őrizték.

Ezekben a táborokban a mamutok csontjait is felhasználták kunyhók építésére, az állatokat pedig általában nyilakkal és lándzsákkal ejtették el a törzsek legtapasztaltabb vadászai.

Forrás: Ame Platform