Hatalmas piramisokat találtak az Antarktiszon, a tudósok rájöttek, hogy kerültek oda

Bár a piramisok teljesen összeforrtak Egyiptommal, valójában nem csak itt találhatunk ilyen építményeket. Mexikóban és Guatemalában is vannak például piramisok - sőt, az Antarktiszon is találtak olyan monumentális képződményeket, amik azonnal felkeltették a tudósok figyelmét.

A jég birodalma bizony közel sem volt ilyen fagyos és havas, mint most; 100 millió évvel ezelőtt esőerdők borították, illetve olyan növények, amik ma Új-Zélandon találhatók. Ebben az időben alakulhattak ki azok a piramisszerű képződmények, amiket az 1910-es években fedeztek fel először.

Egy brit antarktiszi expedíció bukkant rá a hatalmas jégpiramisra - ők hívták először ezt a képződményt Piramisnak, majd ezt a nevet használták később a terület minden geológiai felmérésén. 1935. november 23-án pedig egy amerikai pilóta, bizonyos Lincoln Ellsworth látta meg a jégpiramist, mikor az antarktiszi Ellsworth-hegység déli része felett repült.

Aztán az első felfedezése után nagyjából 100 évvel, a Google Earth segítségével észrevették, hogy nem is egy ilyen piramisszerű képződmény rejlik a jég birodalmában. A nagyjából 1300 méter magasra becsült képződménynek szokatlanul meredek oldalai vannak, tehát tényleg olyanok, mint egy piramis, így be is indult az emberek fantáziája, vajon milyen, azóta eltűnt civilizáció építhette ezeket.

A rejtélyre viszont most fény derült, és bebizonyosodott, hogy nem egy kihalt civilizáció, sem egy idegen faj által épített piramisokról van szó, hanem egy több mint 400 km hosszú hegyvonulatról, aminek sziklá csúcsai kiemelkednek a jég fölött.

„Ez nem egy bonyolult forma, tehát ez sem egy különleges véletlen egybeesés. Definíció szerint ez egy nunatak, ami egyszerűen egy gleccser vagy jégtakaró fölé kiálló sziklacsúcs. Ez itt piramis alakú, de ettől még nem emberi építmény”

- mondta dr. Mitch Darcy, a potsdami Német Földtudományi Kutatóközpont geológusa az IFLScience-nek.

De mégis hogyan alakulnak ki ilyen piramisszerű képződmények?

A hegységekben lévő repedéseket napközben hó és víz tölti fel, amik az éjszakai hidegek során megfagynak, majd a jég tágulásával a repedések még szélesebbé válnak. Ez az erózió olyan sokszor játszódik le, hogy végül hatalmas sziklatömbök törnek le a repedések mentén a hegyről; ez a folyamat pedig piramisszerű struktúra kialakulásához vezethet, mint az antarktiszi hegyvonulatnál, vagy az Alpok hetedik legmagasabb hegycsúcsa, a Matterhorn esetében is.