Zeusz rejtette el a fényt előlük, rettegés és varázslat keveredik a napfogyatkozásokról szóló ősi beszámolókban

A napfogyatkozások évezredek óta félelmet, csodálatot és kíváncsiságot keltenek az emberekben, ami nem is csoda hiszen ez egy nagyon ritka égi jelenség. A következő teljes napfogyatkozást pedig hamarosan észak-amerikaiak milliói láthatják majd április 8 -án.

Ez pedig már egy annyira régóta ismert jelenség, hogy az ősi kultúrák szerte a világon, a majáktól az ókori görögökig, saját mitológiájukat és hagyományaikat alakították ki a napfogyatkozások kapcsán.

De gondoltak ezek az emberek, amikor látták, hogy a Hold egyszer csak részben vagy egészen eltakarta a Napot?

Az ősi kultúrákból származó emberek nagyrészt pontosan tudták, mi az a jelenség amit néznek.

Bárki, aki az égre figyel, jól tudta, hogy a Hold eltakarta a napot

mondta Anthony Aveni , a New York-i Colgate Egyetem antropológiai és csillagász professzora a Live Science-nek, aki hozzátette, hogy ennek az eseménynek a jelentősége egészen más volt az ókori népeknél.

A miénktől eltérő kultúrák, mind a jelenben, mind a múltban nagyon eltérően viszonyultak a természeti világhoz

- mondta.

Sok ókori kultúra ugyanis úgy tartott, hogy az égbolton történő változások tükrözik a múlt, a jelen és a jövő eseményeit a Földön. Ez pedig különösen igaz volt a majákra – egy olyan civilizációra, amely Közép-Amerikában érte el csúcspontját az időszámításunk előtti első évezredben, amely nép  leszármazottai ma az egész világon élnek.

Az ókori maják a térbeli távolságot és az időbeli távolságot egynek tekintették, Más szavakkal, ahogy a professzor kifejtette, a kozmoszba való messzire nézés egyfajta portálként szolgált a múltba.

Tőlük eltérően az ókori görögök számára a napfogyatkozás ugyanakkor az istenek nemtetszésének jele volt az emberekkel szemben; azt jelentette nekik, hogy megtorlásként a nap elhagyná a Földet.

A napfogyatkozás szó valójában a görög "ekleipsis" szóból származik, ami  elhagyást jelent Merriam-Webster szerint . Arkhilokhosz költő a Kr.e. 647-ben bekövetkezett napfogyatkozásra reagálva pedig a következőket írta:

Nincs semmi a reményen túl, nincs semmi, nincs semmi csodálatos, hiszen Zeusz, az olimpikonok atyja a nap közepétől éjszakát alkotott, és elrejtette a fényt a ragyogó nap eltakarásával, és fájdalmas félelem szállta meg az embereket.

A modern tudomány ma már szerencsére segít nekünk megérteni, hogyan és mikor következnek be a napfogyatkozások, azonban az ősi kultúrák alapvetően más szemüveggel közelítették meg a kozmoszt, mint mi. A természethez fordultak, hogy megértsék az emberi társadalmat.

Ami neked nonszensz, az egy másik kultúra számára nem biztos, hogy hülyeség

- mondta Aveni.

És sok tekintetben a mai reakcióink sem feltétlenül különböznek egymástól. Sőt a professzor még ma is azt látja, hogy az emberek csodálkozással de egyben félelemmel tekintenek a napfogyatkozásra, ami tehát az amerikai földrészen hamarosan ismét láthatóvá válik.