4000 éves múmiát találtak a gleccser tetején a szomszédunkban, miközben hegyet másztak: sokkolta a felfedezés a tudós társadalmat

Egy gondosan előkészített expedíció során egy férfi indult útnak, hogy megküzdjön a hideggel és az éhséggel. Azonban soha nem tért vissza a völgybe, ahol meleg ruhákba öltözve fogta vadászfegyvereit és egyéb eszközeit, hogy tüzet gyújtson. A Similauni ember felfedezése valóban kivételes esemény volt, és mind a mai napig rejtély, hogy ki lehetett valójában és hogyan halt meg. Az általa nyert információk azonban fölbecsülhetetlen értékűek.

A Similauni ember holtteste, bőre és teljes felszerelése rendkívül jó állapotban maradt fenn, ami egyedülálló a őskori emberek között. Csak a tőzeglápokba fulladt emberek, mint például a tollundi ember, hasonlíthatók hozzá, de őt is ismeretlen okokból feláldozták évszázadokkal ezelőtt.

A kutatók rájöttek, hogy a neolitikum embere már régóta ismerte a nyilat, de nem voltak pontos információik a méreteiről vagy a készítési eljárásról. A Similauni ember felfedezése lehetővé teszi, hogy közvetlenül megismerjük a neolitikum végén élt emberek mindennapi életét.

Amikor két német kiránduló rábukkant a Similauni emberre, egy fej és két váll tárult eléjük, amint kiszabadították a jégkoporsójából. A rendőrök hamarosan megállapították, hogy ez nem egy átlagos halott, hanem egy kiszáradt múmia-szerű lény, akinek csak a bőre és a csontozata maradt meg. A tanúk rádöbbentek, hogy ez az ember az idők mélyéből bukkant elő, és testrészei, csontjai és bőre jól konzerválódtak.

A Similauni ember külseje is meglehetősen furcsa volt, tetoválások díszítették testét, amelyeket faszínből készült fekete festékkel rögzítettek a bőrébe. A tetoválások között kereszt és karkötőszerű mintázat látható, valamint szabályos csíkok húzódnak a hát alsó részén. Egy fehér kőkorongló is a nyakába volt átlyukasztva, amelyet növényi rostra fűztek fel, lehet, hogy ékszerről van szó.

Ruhája jól megvédte a hidegtől, hiszen magas hegyekre készült mászni. Egy megvart szőrmekabátot viselt, amelyen helyenként ügyetlenül végzett javítások láthatók. Ezen felül még egy széltől védő vízhatlan köpönyeget is viselt, amelyet vízinövények fonadékából készítettek. Bőrcipőjét pedig szalmával bélelte, hogy védje lábát a hidegtől. A felszerelése arra utal, hogy vadász lehetett, de vajon milyen vadakart elejteni ilyen magas magasságban? Ez a kérdés továbbra is megválaszolatlan marad.

A Similauni ember felfedezése óriási jelentőséggel bír a régészek és antropológusok számára. A jól megőrzött testrészek, a tetoválások és a felszerelés részletei lehetővé teszik, hogy betekintést nyerjenek a neolitikum végén élt emberek mindennapi életébe. Ez az egyedülálló felfedezés új információkat és elméleteket generálhat a korai emberi civilizációkról és kultúrákról.

rRjtélyes múltja és halála továbbra is izgalmas kutatási terület marad. Azt, hogy hogyan került a jégpáncélba, és miért nem tért vissza a völgybe, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Azonban a felfedezése és a meglévő információk alapján már most is lenyűgöző képet kapunk egy olyan emberi lényről, aki évezredekkel ezelőtt élt és túlélte a hideget és az éhséget.

A Similauni ember emléke és felfedezése továbbra is inspirációt nyújt a régészeknek és a történészeknek, hogy folytassák a kutatást és feltárják az ősi emberi történelem rejtett titkait. Ez a felfedezés rámutat arra, hogy még mindig sok mindent nem ismerünk az emberi civilizáció kezdeti időszakairól, és mindig újabb és újabb meglepetésekkel találkozhatunk, amelyek segítenek megérteni, honnan jöttünk és hová tartunk.

Forrás: iceman.it