Titokzatos piramis került elő a semmiből, a régészek sem hitték el, ami eléjük tárult

A Beit Shemeshtől mintegy 15 km-re délnyugatra fekvő Horvat Midras, mely az Adullam Grove Nemzeti Parkban, egy izraeli természetvédelmi területen található régészeti lelőhelyek. A terület kulcsfontosságú helyszín a római kori vidéki települések történetének megértéséhez.

A helyszínen végzett ásatások során egy bizánci korabeli templomot, a Bar Kochba-lázadás idején a lázadók által használt temetkezési barlangokat, alagutakat, egy kolumbáriumbarlangot és egy temetkezési piramist tártak fel.

Annak ellenére, hogy a lelőhelyet soha nem tárták fel alaposan, a föld alá ásott mesterséges üregek tanulmányozása és kisebb ásatások során kiderült, hogy a kora római település nagyobb és virágzóbb volt, mint a közeli vidéki települések. A régészeti adatok alátámasztják azt a néhány tudós által felvetett feltételezést, hogy a helyszínt Heródes király alapította újra, akinek családja Idumaiából származott.

A judeaiak nyilvánvalóan az Első Templom időszakának végén és a Második Templom időszakában kezdtek piramis tetejű sírokat építeni, annak ellenére, hogy nagy egyiptomi társaik nagyobbak és ismertebbek. Az első Makkabeusok könyve szerint Simon Makkabeus Modiin közelében épített egy emlékművet, amely "hét egymással szemben álló piramist tartalmazott apja, anyja és négy testvére számára", akik mindannyian a szeleukida görögök elleni felkelés során haltak meg.

De ne számítson olyasmire, ami hasonlít a Gízai Nagy Piramisra. Ugyanis ez egy másfajta piramis, egy lépcsős, masszívabb és lényegesen kisebb, mint az egyiptomi.

A piramis eredeti magasságát bizonytalanság övezi, de az alap négyzet alakú és körülbelül 10 méteres, öt szintes, durván vágott mészkőtömbök támasztják alá. A lelőhelyről szóló tanulmányában Boaz Zissu, a Bar Ilan Egyetem régésze feltételezte, hogy az emlékmű 4,8 méter magas lehetett, amikor elkészült. A piramisszerű építmény jelenleg körülbelül 3,5 méter magas.

A régészek megállapították, hogy a város a késő perzsa vagy hellenisztikus időszaktól (Kr. e. IV. század) a római korban, a Bar Kochba-felkelést megelőző időszakban élte fénykorát.