Mindenkit átvertek: kamu a túlnépesedés?

Kétségbevonhatatlan tény, hogy a világ népessége alig pár évtized alatt a többszörösére növekedett. Amíg az 50-es években még csak 2,5 milliárdan jártunk a Földön, ez a szám a 80-as évek végére megkétszereződött (1987: 5 milliárd), 2023-ban pedig elértük a 8 milliárdot is. A tendencia pedig továbbra is nő, mert amíg az euroatlanti övezet a népességfogyással és az elöregedő társadalom kihívásaival küszködik, addig a világ más részein továbbra is erőteljes növekedés tapasztalható. Afrika lakossága például csak az elmúlt 30 évben duplázódott meg, India pedig az ENSZ jelentése szerint épp az idén előzte meg az eddig világelső Kínát. Ez a masszív népességnövekedés elsősorban a 19. században induló ipari forradalmakkal és az orvostudomány rohamos fejlődésével magyarázható, nem csak a születésszámok növekednek, hanem az átlag életkor is, miközben csökken az elhalálozások mértéke. Ez ma már nem csak a fejlett államokra igaz, hanem a harmadik világ fejlődő országaira is.

Ma rendszeresen visszatérő félelem, hogy az emberiség szélsebesen halad a demográfiai katasztrófa felé, mivel ha a következő 30-50 évben elérjük a 10 milliárdos lélekszámot, nem lesz elég erőforrás, élelem, és energia sem. Csakhogy ezek a hangok korántsem újkeletűek.

Már az 1700-as évek végén is léteztek olyan feltételezések, amik a gazdasági és kulturális stabilitást összeomlását vízionálták, Paul Echrlich pedig már 1968-ban azt írta, hogy a globális éhinség küszöbön álló fenyegetés. Egy kanadai szerzőpáros szerint azonban az ilyen, és az ehhez hasonló jóslatok konformista félreértelmezések csupán olyan pánikkeltő jóslatok, amiknek éppen az ellenkezője várható. Darrell Bricker, az Ipsos kutatócég vezérigazgatója és John Ibbitson újságíró közösen írt könyvükben, Az üres bolygóban nem kevesebbet állítanak, minthogy három évtized múlva a globális népesség csökkenni kezd, és ez a hanyatlás nem is fog véget érni.

Nem hogy túl sokan leszünk, hanem épp ellenkezőleg, egyre kevesebben, és egy emberöltő sem kell elteljen ahhoz, hogy ez jelentse a társadalmak valódi kihívását.

Az okok közt említik, hogy a városiasodás és az az egyre szélesebb körben elérhető oktatás, közegészségügyi ellátórendszerek kiépülése, illetve a nők munkaerőpiacon való növekvő aránya mindenhol negatívan hat a termékenységre, a halálozási arány csökkenése pedig - szemben a közhiedelemmel - csupán időszakos jelenség. Megnyugvásra tehát e szerint az elmélet szerint se számíthatunk, az új kihívások könnyen teremthetnek újkeletű konfliktusokat is a világ népei között.