Egy magyar diák rájött az időutazás titkára - nem is hinnéd, milyen egyszerű
Olvass tovább...
Kína a világ harmadik legnagyobb országa, az ország két legtávolabbi pontja között 5200 kilométer távolság van. Ebből következtethetnénk arra, hogy több időzónára oszlik az ország, de Kína ezt egy kicsit viccesebben oldotta meg.
Noha Kína majdnem olyan széles, mint az Egyesült Államok kontinentális része, az egész ország hivatalosan egyetlen időzónában, a pekingi idő szerint működik.
Közel 1,5 milliárd ember él az országban. Az azonos időzóna és a hatalmas távolság érdekes anomáliákat okoznak.
Adott napokon a nap csak délelőtt 10 órakor vagy akár később kel fel. Az emberek délután 2 óra után esznek ebédet, de van, ahol a déli ebéd akár 4 óra után kerül az asztalra.
Ez nem a lusta háziasszonyok hibájából ered, hanem abból, hogy a közösen elfogadott pekingi időzóna használata miatt a távolságból eredően a nap később kel fel az ország egyes pontjain, míg az idő nem igazodik a nap ciklusához.
Ez azt is eredményezi, hogy reggel 7 órakor egyes városokban világos van, míg más részein az országnak még csillagos az égboltja.
Különböző etnikai csoportok, ujgurok, a török nyelvű muszlimok, hajlamosak két órával előbbre állítani az óráikat, hogy jobban illeszkedjenek a nap ciklusához. Mindeközben az ott élő han kínaiak, akik Kína túlnyomó etnikai csoportjához tartoznak, általában a pekingi időt követik. Az eltérések zavart és frusztrációt okozhatnak, különösen a fiatalabbak számára, akik gyakran szocializálódnak különböző etnikai hovatartozásaik szerint.
Az 1900-as évek elején még öt időzóna volt az ázsiai országban. Azonban a kommunista hatalomátvétel során Mao Ce-tung így nyilatkozott:
egy országnak egy időre van szüksége,
és eltörölte a zónákat, csak a pekingi idő maradt egészen napjainkig.
Olvass tovább...