A Szovjetek rejtegetett magyarországi atomtitkairól mindenki félve beszélt

Magyarország 20. századi történelme kétségkívül a fájdalmas vesztességekről és soha be nem gyógyuló sebekről szól. Drámai időszak volt ez hazánk életében, amelyet borzasztóan nehéz volt átélni és feldolgozni egyaránt. A Szovjetunió érdekszférájába tartozó államként nem dönthettünk szabadon sorsunkról és az itt állomásozó szovjet csapatok laktanyái valóságos állam az államban módjára működhettek évtizedeken keresztül. Ennek az időnek számos szellemváros állít emléket Magyarország területén, melyek közül több is súlyos titkokat őrzött működése alatt.

A Bakony sűrű erdőségeinek mélyén található Nagyvázsonyi laktanya, vagyis ahogy sokan ismerik, Kis-Moszkva, hazánk egyik legnagyobb kísértetvárosa. A 60-as években épült szovjet irányítás alatt, hazánk pénzéből. A hatalmas komplexum 36 hektáron terült el és fénykorában körülbelül 3-400 embernek adott otthont. Területén megtalálható volt három darab, négyemeletes panelház, iskola, könyvtár, uszoda, étterem, mozi, gyakorló- és sportpálya, játszótér, garázsok és helikopter-leszálló.

A rendszerváltás előtt Kis-Moszkva volt az egyik legszigorúbban őrzött szovjet laktanya hazánkban, aminek nyomós oka volt, méghozzá az, hogy állítólag a bázison nukleáris robbanófejeket is tároltak a két különálló, légmentesen zárható atomtárolóban. Ezek léte sokáig hétpecsétes – bár sokak által pletykált – titok volt, amit később a Magyar Honvédség korábbi vezérkari főnöke is megerősített. Nem véletlenül védték háromszoros szögesdrótkerítéssel a teljes komplexumot. A középsőbe ráadásul áramot is vezettek, a katonák pedig minden illetéktelen betolakodóra azonnal tüzet nyithattak.

A fáma szerint Kádár az 1960-as évek elején hozzájárulását adta a szovjet félnek, hogy atomfegyvereket, valamint a hozzájuk tartozó hordozóeszközöket Magyarország területére telepíthessenek. Ennek köszönhetően a NATO Nukleáris Tervező Csoportjának legitim atomcélpontjává váltunk.

Hivatalosan soha nem ismerték el az itt tárolt atomfegyverek létezését, a magyar fél pedig nem is igazán firtatta, azonban kissé gyanús, hogy a kivonulást követően néhány elhagyott szovjet laktanya területén szabályszerűen kilengett a sugárzásmérő műszer. Elvben 1989-ben vonták ki és szállították el az utolsó ilyen, veszedelmes eszközt hazánk területéről. 1990-ben az utolsó szovjet katona is kivonult, az elhagyott, bár továbbra is tiltott területnek számító bázisok felett pedig szépen lassan visszavette az uralmat a természet.

A történet részleteit még manapság is homály fedi. A napvilágra került információk alapján nehéz pontos képet alkotni arról, hogy milyen fegyvereket tárolhattak itt, de az biztos, hogy komoly veszélynek tették ki az országot. Ma már szerencsére csak a történelmi emlékezet néma mementóiként omladozó szellemvárosok tanúskodnak erről a vészterhes korszakról és reméljük, hogy soha többet nem kell hasonlót átélnünk.