Ijesztő videón a tengeri gyilkos, akinek az Eiffel-torony méretű támadásától bárki megretten a vízben

A tenger mélye rengeteg olyan vízi élőlényt rejt, melyeket nem is ismerünk még. Szinte napról-napra bukkannak fel olyan eddig ismeretlen fajok ( vagy csak szűk közegben ismertek), amik döbbenetes külsejükkel, vagy éppen szokatlan zsákmányszerző módszerükkel sokkolják az embereket. 

Most éppen egy bizonyos fajta tengeri uborkáról derült ki, hogy az minden, csak nem átlagos. 

A tengeri uborka hátsó végéből kirobbanó kísérteties fehér indák a beavatatlanok számára szörnyű parazita fertőzésnek tűnhetnek, de akik ismerik gyilkos természetét, tudják, hogy ez egy csapda. Ha a tengeri uborkák veszélyben vannak, egy védekező szervet szabadítanak fel, amelyet arra használnak, hogy elhárítsák vagy halálos csapdába ejtsék az őket megkörnyékező ragadozókat. Most egy új kutatás közelebbről megvizsgálta ezt a különös szervet, hogy kiderítse, mitől ilyen hatékony ez a védekezés.

Georges Cuvier francia zoológus írta le elsőként a Cuvier-szervet (CO), amelyet a tengeri uborkák fenyegetés esetén kilőnek. 

A genetikai háttere tisztázatlan maradt, de ez az új kutatás a Holothuria leucospilota tengeri uborka kromoszómaszintű genom-összeszerelési vizsgálatát végezte el.

Elektronmikroszkópiával sikerült meghatározniuk a CO kötőszövetében található rostos fehérjéket, amelyek magyarázatot adhatnak arra, hogy miért olyan hatékony a ragadozók behálózására. Ezt genomikai elemzéssel támasztották alá, amely kimutatta, hogy a membránfehérjék hosszú, tandemismétlődéseket tartalmaznak, ami a pók- és selyemhernyóselyem fehérjéiben is megfigyelhető.

Ami az ürülék robbanásszerű kilövellését illeti, az állatok vizsgálata során kiderült, hogy egy minimális fizikai nyomás alkalmazása már elegendő ahhoz, hogy a tengeri uborkákban lévő CO egy acetilkolin által szabályozott molekuláris útvonalon keresztül kiáramoljon. A genetikai elemzések azt is kimutatták, hogy a CO valószínűleg légzőszövetből keletkezett, amely specializálódott, hogy egy védekező szervvé váljon.

Mindent egybevetve úgy tűnik, hogy a H. leucospilota genomjának két kulcsfontosságú részének köszönheti a sajátos védekezési stratégiáját.

"Evolúciós szempontból a H. leucospilota genomjának két különböző régiójában zajló innovatív eseményei nyilvánvalóan ösztönözték a CO-nak  a ragadozók elleni halálos védelmi szervvé válását"

- állapították meg a tanulmány szerzői.

A tengeri uborkák belső szervei ilyen módon történő kilövését kizsigerelésnek nevezik, és a fajtól függ, hogy melyik végén jön ki az ürülékanyag. Egyeseknél a fejből, másoknál a fenékből.

A tengeri uborkák feneke lenyűgöző dolog, amely képes  arra, hogy évente öt Eiffel-toronnyi kakit dob ki korallzátonyonként. A tengeri uborkák ezen a nyíláson keresztül lélegeznek, így a végbél záróizmaik folyamatosan nyílnak és záródnak, hogy oxigéndús vizet juttassanak a végbélbe - írja az IFL Science.  

Ez a nyitás és záródás azzal a mellékhatással járt, hogy sok faj menedékévé vált a gyöngyhalak számára, akik a tengeri uborkák végbelét elsődleges lakóhelyüknek tekintik. De a veszély rájuk is vonatkozik, hiszen ezen különös tengeri lények ürüléke őket is veszélybe sodorhatja. 

Itt pedig nézd meg videón, ahogy kilövelli ezt a különleges anyagot az uborka: