Megtalálták a Föld legősibb templomait, és néhány egészen hátborzongató dolgot is a környékükön

A Törökország délkeleti részén lévő Göbekli Tepe máris az egyik legfontosabb régészeti lelőhely a világon, ám a jövőben alighanem még több meglepetést tartogat számunkra. A feltárások során előkerültek az emberiség alighanem legkorábbi körtemplomai, és egyre valószínűbb az is, hogy gyűjtögető őseink ebben a térségben kezdték meg a földművelést.

A 12 ezer évesre becsült templomok csak a jéghegy csúcsát képezik, hiszen Göbekli Tepe még ma is 90 százalékban feltáratlan. Található ott egy olyan kő, amelyen feltehetőleg egy üstökös maradványainak becsapódását rögzítették, a Krisztus előtt 10 900 környékén történt esemény pedig tömeges fajkihalással és a korai civilizációk összeomlásával járt.

Hatalmas hazugság övezi a Kincs, ami nincs-et, az átverésben Bud Spencer és Terence Hill is partner volt

Olvass tovább...

Az izgalmas terület alighanem szakrális jelentőséggel bírt elődeink idején, de még napjainkban is rengetegen vándorolnak a környékre, hogy kérésekkel forduljanak az istenekhez. Több T-alakú oszlop is előkerült a földből, amelyek stilizált emberi lények lehetnek, ám azt nem tudjuk, hogy miért állították őket szabályos kör alakba (vezérképünkön).

Ugyanilyen rejtélyesek azok az emberi koponyák, amelyekre szintén Göbekli Tepén bukkantak rá. Valamiféle kultusz részét képezhették, legalábbis erre utalnak a rajtuk lévő sérülések. Egyrészt kisebb, szabályos vágásokról van szó, amelyek alighanem a fejbőr lenyúzásából erednek, de van még rajtuk más is.

A koponyák középvonalában ugyanis egy mély, egyenes vájat húzódik, amelyet nyilvánvalóan szándékosan, fáradságos munkával, több ezerszer ismétlődő mozdulatokkal vájtak ki. A kutatók elhűltek a látványtól, és persze először nem is találtak rá magyarázatot.

Most úgy gondolják, hogy a vájatokra talán azért volt szükség, hogy a koponyák köré zsinórt köthessenek, és így akasszák ki őket egy látható helyre. A fejek vagy ellenséges személyeké voltak, és ebben az esetben elrettentésként szolgáltak, vagy pedig elhunyt hozzátartozóké, és azért lógatták fel azokat, hogy mindörökké az élők közelében maradjanak.