Angliából lopták a Lánchíd ötletét, döbbenetes a hasonlóság az ottani építménnyel

A Széchenyi István gróf lelkiismeretes bábáskodása mellett megszületett Lánchíd Budapest egyik fontos jelképe. Mivel nemrég esett át felújításon, nyugodtan mondhatjuk, hogy legalább fél évszázadig még biztosan kiszolgálja a fővárosiakat.

A Lánchíd az első állandó átkelő volt a Duna magyarországi szakaszán, ezért is különös jelentőségű. 1849. november 20-án avatták fel, de sajnos nem Széchenyi, hanem az aradi vértanúk kivégzésében főbűnösnek számító osztrák Haynau.

A második világháborúban aztán a híd súlyosan megrongálódott, így lényegében újjá kellett építeni, a második átadására pedig 1949-ben került sor. Mivel a Lánchíd úttörő vállalkozásnak számított, természetesen a maga idején rengeteg vita zajlott arról, milyen formában valósuljon meg.

Széchenyi István és társai Angliában találták meg a megfelelő mintát. Ott javasolták nekik, hogy a függőhíd mellett döntsenek, amelynél a végpontjaikon lehorgonyzott tartókábelek vagy láncok a fő tartószerkezeti elemek, és ezáltal tágas középső nyílással rendelkezhetnek, hogy a hajóforgalmat ne zavarják.

A magyar grófot meggyőzték az érvek, és a budapesti Lánchidat most már ilyennek szerette volna. Mintát is látott a műszaki megoldásra vonatkozóan, mégpedig a London nyugati részén, a Temze fölött átívelő Hammersmith hidat, amelyet nem sokkal Széchenyi látogatása előtt, 1827-ben adtak át.

^{Fotók: Profimedia}

Az igazán döbbenetes építmény viszont a Temze felső folyása fölött átívelő Marlow híd, amely William Tierney Clark munkája, és így a kiváló mérnöknek lényegében ezt kellett a Dunához átszabnia. A Lánchíd tényleg ilyen lett, csak kicsit nagyobb és díszesebb, igazi jellegzetességét pedig az oroszlánszobrok adták meg.