Itt vannak a tervek, a Lánchíd helyett ez épülhetett volna meg a Dunán

Bármilyen meglepő, a Dunán csak a 19. század közepén jött létre az első állandó átkelő. Ez lett a híres-nevezetes Lánchíd, amelynek megépítésében oroszlánrészt vállalt a legnagyobb magyarnak nevezett Széchenyi István.

A főváros Budapest (akkor még Pest-Buda) jelképévé vált híd építését 1839-ben kezdték el, és a munkálatok kereken egy évtizedig tartottak. A történelem furcsa fintora, hogy az önzetlen gróf sohasem kelhetett át rajta, ellentétben a szabadságharc leverésében, és az aradi vértanúk kivégzésében kulcsszerepet játszó Haynauval, aki Széchenyit meg sem hívta a hídavatásra.

Az akkori áron 4,4 millió aranyforintba kerülő építményt a második világháborúban felrobbantották a visszavonuló németek. Némileg kiszélesítve építettük újjá, az átadásra pedig 1949-ben került sor, vagyis kereken egy évszázaddal Haynau emlékezetes keresztülvonulása után.

Állandó átkelő már sokkal korábban is létesülhetett volna a Dunán, ám a Habsburgoknak nem feltétlenül állt érdekükben, hogy ilyen fejlesztéseket hajtsanak végre a gyakran lázongó magyaroknál. Igaz, Bécs is sokáig elvolt állandó híd nélkül, bár az osztrák főváros a folyó jobb partján terül el, nem a két oldalán.

A Lánchíd előtt az egyik legígéretesebbnek tartott terv II. József, a kalapos király idejében született. Akkor erősödött fel az igény, hogy a hajók és kompok mellett ilyen módon is erősítsék a kereskedelmet a két városrész között.

Török Sándor mérnök, valamint a jelentős prágai tapasztalatokkal rendelkező Ledwina Ferenc és Ledwina József építőmesterek 1786-ban nyújtották be tervüket az uralkodónak, és a rajzok máig fennmaradtak.

Különös látványt nyújtana az 5 mederpillérrel rendelkező 6 nyílású kőhíd a Dunán, és valljuk be, nem olyan impozáns, mint a Lánchíd, megtervezésekor inkább a praktikumot tartották szem előtt. De ez is felesleges fáradozásnak bizonyult, mert II. József végül elutasította a projektet a túlságosan magas költségek miatt.

A Török–Ledwina híd rajza ITT tekinthető meg.