Néhány múmia szájában váratlan dolgot találtak, a régészeket is teljesen összezavarta az eset

A mumifikálás eljárása az ókori Egyiptomban meglehetősen gyakorinak számított, magas és alacsony rangú személyeket, sőt állatokat is bebalzsamoztak hosszú századokon keresztül. A legelfogadottabb elmélet szerint a test tartósításával az alkalmanként visszatérő léleknek kívántak otthont biztosítani, de az is lehet, hogy ezzel az elhunyt isteni átalakulását próbálták elősegíteni.

A múmiák mind a mai napig okoznak meglepetéseket a kutatók számára. Sok esetben már ki sem csomagolják őket a vászonból, hiszen ezt a maradványok sérülése nélkül nem lehetne elvégezni, helyette CT- és röntgenvizsgálatokkal kukkantanak a testek belsejébe.

Nemrég azonban még a legtapasztaltabb kutatókat is meglepte, amit néhány múmia szájában találtak. Pár bebalzsamozott személynek ugyanis arany nyelve volt, és ez elgondolkoztatta a régészeket.

Az egyiptomi illetékesek szerint az ilyen maradványok többsége meglehetősen rossz állapotban van. Néhányukat fakoporsóba helyezték, és vékony aranylappal fedték le, míg másoknak a csontjaira egyfajta aranymázat kentek.

Az volt viszont a legmeglepőbb, hogy a múmiák nyelveit eltávolították, és arany hasonmásokkal helyettesítették azokat. Hasonlót már korábban is láttak a régészek, mégpedig két, a 26. dinasztia időszakából származó (nagyjából 2500 éves) múmia esetében, de akkor sem tudták mire vélni a dolgot.

A szakemberek most úgy gondolják, hogy az arany nyelvre azért volt szükségük az elhunytaknak, hogy eredményesen tárgyalhassanak a holtakat elbíráló Ozirisz istennel a túlvilágon. Könyörületesnek, sőt becsaphatónak tartják, a híres Halottak Könyve például számos olyan praktikát tartalmaz, amelyek révén az elhunytak elkerülhetik az iszonyú kínokat a túlvilágon.