Riasztó felismerésre jutottak a Holddal kapcsolatban, erről eddig nem nagyon hallhattunk

A Hold a Földünk állandó kísérője, amihez persze nemcsak azért ragaszkodunk, mert már megszoktuk a jelenlétét, hanem azért is, mert szoros „együttélést” alakított ki bolygónkkal. Az árapály jelenségtől kezdve egy sor hasonló dolog nem is létezne, ha ez az égitest nem keringene körülöttünk.

A Hold volt az első és eddig egyetlen idegen „űrobjektum”, amelyre valaha ember a lábát betette. Mindössze 384 400 kilométerre található tőlünk, ezért már bő fél évszázada felfedezhettük közvetlen közelről, és ehhez mindössze néhány napos utazásra volt szükség.

Készpénznek vesszük, hogy a Hold mindig itt lesz velünk, ám ez nem feltétlenül van így. A kutatók előtt már régóta ismert, hogy az égitest folyamatosan távolodik tőlünk. No, nem olyan mértékben, hogy amiatt évről évre át kelljen írni a tankönyveket, de az évi 3,78 centis „odébb húzódás” kozmikus léptékben hamar összeadódhat.

A Hold 4,5 milliárd évvel ezelőtt alakult ki, amikor egy Mars méretű, formálódó bolygó nekiütközött a Földnek. A kiszakadó törmelékből aztán létrejött az égi kísérőnk, mégpedig nem évmilliók, hanem lényegében néhány óra leforgása alatt.

Szimulációk megmutatták, hogy a Hold annak idején 22,5 ezer kilométerrel közelebb volt hozzánk, mint manapság, vagyis a távolodás így már elég jelentős mértékű. Elképzelhető, hogy egyszer elveszítjük? Ha igen, az nagy baj lesz, mert nélküle a Föld annyira lelassulhat, hogy instabillá válhat, a többi gondról már nem is beszélve.

A Hold formálódása idején egyetlen földi nap még csupán 5 órából állt, majd az égitest fékező hatása révén kialakult a jelenlegi 24 órás naphossz, ami a jövőben alighanem még tovább fog nyúlni. Ha a Hold kirepülne a Naprendszer más területére, akkor a bolygónk alighanem ismét felgyorsulna, valamint billegni kezdene, ez pedig teljesen összezavarná az évszakokat is. Ilyen tragikus következményre szerencsére nincs sok esély, ám elméletben nem árt elgondolkodni rajta.