Varázslatos ősi táblát találtak, amely minden idők legrégebbi szövegét rejti – de egyelőre fogalmunk sincs róla, hogy miről szól

Mai ismereteink szerint az írást a Mezopotámiában élő sumerek találták fel Krisztus előtt 2600 környékén legalábbis a legkorábbi összefüggő feljegyzések ebből az időből származnak. Találhatók köztük különféle kereskedelmi-pénzügyi számítások, de már történelmi írások is.

Nádszál vagy íróvessző háromszögletű végével nedves agyagtáblákba nyomtak bele különféle jeleket, innen ered az ékírás kifejezés. Eleinte a szimbólumok száma több ezerre rúgott, majd folyamatosan pár százra csökkent.

A szépen felépített elméletet döntheti romba a Görögország északi révén lévő Dispilio falucska közelében talált fatábla, amely alapján egészen másféle képünk alakulhat ki az írás történetének kezdetéről.

A különleges leletre 1993-ban bukkantak rá, mégpedig egy tóparti neolitikus (újkőkori) település helyén végzett ásatás során. A terület 7-8 ezer éve is lakott volt, így nem meglepő, hogy szerszámok, edények és különféle dísztárgyak kerültek elő a föld mélyéről. A fatábláról úgy becsülték, hogy Krisztus előtt 5200 környékén készülhetett.

A legmeghökkentőbb az volt, hogy jelek vannak belevésve, amelyek alighanem egy ismeretlen nyelvű szöveget takarhatnak. Ha egyszer megfejtik a jelentését, vagyis bebizonyosodik, hogy tényleg van értelme, akkor az azt is jelenti, hogy a szerzője jóval megelőzte a sumereket.

A kutatók most úgy gondolják, hogy a titokzatos szöveg azt a lineáris B-nek nevezett szótagírást előlegzi meg, amelyet a mükénéi görög civilizáció használt a Krisztus előtti 15. századtól. Azért maradhatott fel döbbenetesen jó állapotban, mert sokáig egy tó mélyén feküdt, légmentes környezetben.

A megfejtése alighanem lehetetlen lesz addig, amíg legalább egyetlen egy újabb, hasonló jelekkel vésett szöveg elő nem kerül valahonnan. Elképzelhető, hogy egyfajta kereskedelmi célú feljegyzés lehet, de akár izgalmasabb dolgot is takarhat.