Őrültségnek hangzik: titkos csővezetéken szivattyúznának ki vizet Magyarországról külföldre?

Magyarország vizekben bővelkedő terület, a folyók jelentős víztöbblettel hagyják el hazánkat, mert még mindig meglepően keveset használunk öntözésre. A föld mélyében rejlő ásvány- és termálvizekről akkor még nem is beszéltünk, pedig ezek globális mércével mérve is értékes kincseknek számítanak.

Nem véletlen tehát, hogy időről időre felbukkannak a vizeinkkel kapcsolatos összeesküvés-elméletek, amelyeknek persze – a „műfaj” sajátosságaiból adódóan – nem sok valóságalapjuk van. Az egyik ilyen konteó már 2009 óta tartja magát, nem árt tehát ismét megcáfolni.

A pontos dátumot azért ismerjük, mert abban az évben nyújtotta be szabadalmi kérelmét egy bizonyos Kálnai Mihály, mégpedig egy igen meghökkentő témában, amely az „Izrael állam ivóvízellátása interkontinentális tengeralatti vízvezetékkel” címet viselte.

Az elferdített hír hátterét nemrég Goda Zoltán víztechnológiai szakember próbálta felvázolni a Szkeptikus Társaság Facebook-oldalán, arra rámutatva, hogy miért is elképesztő blődség arra terveket szőni, hogy a magyar vízkincset titokban átszivattyúznák egy vagy több másik országba, és ehhez a Barátság II. kőolajvezetéket használnák.

„A víz nehéz, sok energia kell a mozgatásához, sűrűn kellene nyomásfokozó szivattyúkat beépíteni, azokat villamos energiával ellátni. Ráadásul amint a víz megváltozott környezetbe kerül – azaz kitermeljük a felszín alól – gyorsan változik a minősége is, amit szinte lehetetlen lenne fenntartani ekkora távon. Mire odaérne, minden lenne, csak nem ivóvíz”

– elemezte Goda Zoltán, aki finoman rámutatott arra is, hogy a Barátság II. kőolajvezeték egyébként sem Izrael felé megy, tehát értelmetlen ilyen funkciót tulajdonítani neki. Fontos részlet, hogy Kálnai Mihály szabadalmi kérelme nem utal arra, miszerint a vízellátás Magyarországról történne, de az álhírt terjesztők ezt az „apróságot” egyáltalán nem veszik figyelembe.

A víztechnológiai szakembernek sikerült beszélnie Kálnai Mihállyal, aki neki is megerősítette, hogy szabadalmát nem egy Magyarország–Izrael vízvezetékre nyújtotta be, hanem a Duna-deltát és Izraelt összekötő vezetékre.

Mivel a torkolatba érkező Duna vize megszűnik édesvíz lenni, miután a Fekete-tengerbe ömlik, ezért még előtte felhasználható lenne egy olyan vízhiányos ország számára, mint Izrael, és ehhez „csupán” egy körülbelül 3300 km hosszúságú vezeték építésére lenne szükség.