Űrprogramot dolgozott ki 400 éve egy angol tudós – egészen hihetetlen célja volt vele

Az ember évszázadok óta arról álmodik, hogy meghódítja a Holdat, a tudományos-fantasztikus regényeket író Verne pedig már egészen pontos számításokat készített a 19. században arra nézve, hogyan lehetne ezt megvalósítani.

A francia szerző egy óriási lövedékben akarta eljuttatni utasait a hozzánk legközelebb eső égitestre, de nem ő volt az egyetlen, aki konkrét tervekkel rukkolt elő. 1640-ben egy John Wilkins nevű angol csillagász és lelkész egy repülő szekér segítségével akart eljutni a Holdra.

Az ötlet ma már megmosolyogtató, különösen a járművét látva. Egy sima négykerekű kocsit álmodott meg, persze lovak nélkül, viszont hatalmas légcsavarral ellátva. A csillagász valószínűleg nem kalkulált azzal, hogy az űrben már nem lesz levegő, ami hajthatná a szerkezetet – a Holdról nem is beszélve, ahol a szekérnek szintén nem vehette volna semmi hasznát.

Wilkins egyébként kora megbecsült személye volt, aki a tudományos és egyházi életben is egyre feljebb kapaszkodott a ranglétrán. Abban a korban úgy hitték, hogy más égitesteken nem ugyanazok a fizikai-természeti törvények uralkodnak, mint a Földön, a tudós egyházfi azonban vitatkozott ezzel, és azt kívánta bebizonyítani, hogy a Holdon is el tudna boldogulni az ember.

^{Fotó: Profimedia}

Úgy gondolta, hogy állandó kísérőnk szilárd kőzetből tevődik össze, amit helyesen hitt így, abban viszont óriásit tévedett, hogy a Holdnak légkört képzelt el. A gravitációt pedig a mágnesesség egy formájaként értelmezte, ezért úgy kalkulált, hogy a Földtől távolodva az folyamatosan gyengülni fog, nagyjából 30–32 kilométerre a felszíntől pedig már meg is szűnik, vagyis onnantól simán vitorlázhat a Hold felé.

Wilkins végül nem jutott el sehova, sőt a repülő szekere is csak rajz formájában készült el. Az űrprogramját elfelejtették, a korabeli tudomány figyelme inkább más dolgokra irányult. A világűrt és a Holdat csak az 1960-as években hódította meg az emberiség.