Mi történhetett? Leonardo da Vinci két évre eltűnt, aztán feltalálta a tankot
Olvass tovább...
Kevesen figyelnek fel a remekművek ezen apró, de fontos részleteire.
A középkori festmények nézegetése közben sokaknak talán fel sem tűnik, hogy sokkal több balkezes személy szerepel rajtuk, mint amit a „statisztikai átlag” indokolttá tenne. Jelenleg a világ népességének 10–12 százaléka tartozik a „seték” csoportjába, és alighanem pár száz éve sem lehettek sokkal többen.
De akkor miért vannak felülreprezentálva a képeken az olyan emberek, akik a különféle tárgyakat, munkaeszközöket egyértelműen a bal kezükkel ragadják meg? Nos, csupán azért, mert már a középkori mesterek is csaláshoz folyamodtak munka közben, a tudomány kínálta segítséget használták fel a festés során.
Olvass tovább...
Caravaggio, Raffaello vagy éppen Vermeer és Velázquez mindannyian tükröket és lencséket alkalmaztak, hogy az ábrázolásaik élethűek, hitelesek legyenek. Ez ugyanúgy vonatkozott egy utcaképre, mint az emberi portrékra. A trükközésnek csupán az volt a hátulütője, hogy a mesterek így
mindent megfordítva, tükörképként láttak és ábrázoltak.
Ezeket a technikákat, optikai megoldásokat aztán lassan elfeledték, miután megjelent a fényképezés, ezért hökkenünk ma már meg a rengeteg balkezes személy láttán. Az ügyesebbek persze tükörrel visszaállították a helyes állást, de ezzel nem mindenki törődött.
Érdekes, hogy az efféle „simlizésekről” viszonylag kevés írásos feljegyzés maradt fenn, de a középkori alkotások tökéletes arányai és perspektívái nehezen magyarázhatók mással. Persze, az ecsetet a festő keze fogta, ő készített tehát remekművet a technikai segédeszközök alkalmazásával.
Fotó: Profimedia