Magányos, lomha és nagyothalló volt, mégse bírták legyűrni a ragadozók ezt a dinoszauruszt

Egy új tanulmány szerint létezett egy erősen páncélozott dinoszaurusz, aminek nyakán és vállán hosszúkás tüskék ékeskedtek, valószínűleg lomha, és magányos volt, valamint nem nagyon hallott. 

A struthioszaurusz kövületét először Ausztriában fedezték fel, és az 1800-as évek óta a bécsi Őslénytani Intézet gyűjteményében található. Míg az ankiloszaurusz némelyike ​​elérheti a 8 méter hosszúságot is, a struthioszaurusz viszonylag kicsi volt, 2,7 méter.

A lelet belső fülcsatornáinak félkör alakú formája arra utal, hogy ez a dinoszaurusz nagyon lassan mozgott. A kutatók szerint a lekerekített hallójáratok nagyobb érzékenységet tesznek lehetővé, mint a félkör alakúak.

Életében ez az állat nagyon passzív és lomha lehetett, ahelyett, hogy agresszorként viselkedett. A dinoszaurusz nem volt vak, így megláthatta a ragadozókat, mivel azok amúgy is inkább halkan vadásztak (a filmekkel ellentétben), így nem származott nagy hátránya a rossz hallásából.

"Míg egyes rokonai valószínűleg farokütőikkel védekeztek, a struthiosaurus inkább a jellegzetes páncélzatára támaszkodott (védelem céljából), passzív önvédelmi stílust alkalmazva”

 - mondta tanulmány szerzője, Marco Schade paleontológus.

Az agyüregből előkerült a valaha volt legrövidebb csiga is, amit egy dinoszauruszban találtak, a mérete pedig meghatározhatja a hallás képességét. Valószínűleg viszonylag inaktív életmódhoz alkalmazkodott, korlátozott társadalmi interakciókkal.

A kutatók úgy gondolják, hogy a legtöbb dinoszaurusz faj csoportban élt, de úgy tűnik, hogy most találtak egy olyat, ami inkább a magányt kedvelte. Bár hallása nem volt túl fejlett, valószínűleg máshogy kommunikált a társaival. A modern teknősökhöz hasonlóan csak akkor használt hangot a kommunikációhoz, ha feltétlenül szükséges volt.

A struthioszauruszok a tengerparti területeken az alacsonyan lévő növényeket majszolták, és az erős harapási ereje elég volt ahhoz, hogy átrágja a kemény növényzetet is.

A kutatók más európai ankiloszauruszok agyüregét is szeretnék alaposabban megvizsgálni, hogy kiderüljön, ezek a leletek egy fajra jellemzőek-e, vagy más rokonokra is.