Betonból készítettek hajókat az amerikaiak a két világháborúban

A második világháború sok furcsaságot hozott a harcászatban, de az egyik legérdesebb próbálkozás alighanem az volt, amikor az amerikaiak betonból kezdtek el hajókat készíteni. Nem is annyira őrültség, mint elsőre hinnénk.

Az USA elsősorban kényszer hatására döntött így, hiszen az acél beszerzése nem mindig volt egyszerű dolog a háború alatt. A beton azonban jó helyettesítő, hiszen kőkemény, ellenálló, ráadásul a víz alatt is képes megkötni, vagyis a tenger hullámai nem különösebben ártanak neki.

A nagy tömeg és a rugalmatlanság azonban ellene szólt, így nem is kísérleteztek túl sokáig ezzel az anyaggal. Természetesen nem hadihajókat öntöttek betonból, hanem szállító járművek hajótesteit, és erre a célra többé-kevésbé megfeleltek.

Nem ez volt az első őrültnek tűnő ötlet akkoriban, gondoljunk például a női harisnyák átalakítására. Mivel a selyemre az ejtőernyőgyártáshoz volt szükség, a finom harisnyákhoz kénytelenek voltak nejlont használni a készítők – és a pótanyag fényesen bevált.

Az USA már az első világháború idején legyártott 24 darab beton hajótestű vízi járművet, hogy azokkal szállítsanak árucikkeket Európába. Az első ilyen monstrum az USS Altus volt, amelyet 76 méter hosszúra építettek, a vízkiszorítása pedig 2500 tonna volt.

A betonhajók legnagyobb hátránya ugyanakkor gyorsan kiderült: mivel a merülési mélységük nagyobb volt a megszokottnál, ezért sűrűbben futottak zátonyra. A nagy tömeg miatt erősebb motorokra és több üzemanyagra volt szükség a működtetésükhöz, pedig a gázolaj is hiánycikknek számított abban az időben.

Az amerikaiak a második világháborúban is 24 betonhajót gyártottak, ám ezek közül legalább kettő sohasem állt szolgálatba. Szándékosan elsüllyesztették őket, hogy mesterséges hullámtörőt képezzenek velük Normandia mentén a D-Day, vagyis a híres partraszállás idején.