Egy német cirkusz valódi helyett hologram állatokat használ – elképesztő látvány
Olvass tovább...
Egy új - eddig sci-fi-nek számító - technológia egy lépéssel közelebb kerülhet a valósághoz a "haptikus hologramok" új fejlesztésével.
A haptikus, azaz tapintható hologramok ötlete milliók számára ismerős, hiszen olyan sci-fi kedvencekben, mint a Star Trek holofedélzet, ahol a szereplők interakcióba léphetnek az emberek, tárgyak és helyek szilárdnak tűnő számítógépes szimulációival.
Most a glasgow-i Egyetem mérnökökből álló csapata új módszert dolgozott ki a holografikus vetítésekkel való fizikai interakció érzésének megteremtésére - írja a Newsupdate..
Olvass tovább...
Az Advanced Intelligent Systems című folyóiratban megjelent új tanulmányban a csapat leírja, hogyan fejlesztették ki az általuk "aerohaptikának" nevezett új technikát. A rendszer a térfogati megjelenítési technológiát pontosan szabályozott légsugarakkal párosítja, hogy a felhasználók kezén, ujjain és csuklóján az érintés érzetét keltse.
A technika a virtuális tárgyakkal való interakció új módjainak, a távkonferencia fejlett formáinak alapját képezheti, és akár a sebészeket is képessé teheti arra, hogy távolról végezzenek beavatkozásokat.
Az egyetem hajlítható elektronikai és érzékelési technológiák (BEST) kutatócsoportja által kifejlesztett rendszer alapja egy pszeudoholografikus kijelző, amely üveg és tükrök segítségével egy kétdimenziós képet tesz úgy, mintha lebegne a térben - ez a 19. századi illúziós technika modern változata, a Pepper's Ghost.
Egy "Leap Motion" mozgásérzékelőt párosít a felhasználók kézmozdulatainak követésére egy mozgatható légfúvókával, amely a légáramlatot a tenyérre és az ujjbegyekre irányítja.
A tanulmányban a csapat példát mutat arra, hogyan használták a rendszert egy kosárlabda pattogtatásának valósághű érzetének keltésére. A kosárlabda számítógépen generált 3D-s képét a térben megjelenítve, és a Leap Motion érzékelővel a felhasználó kezének mozgását és helyét követve a rendszer változtatja a légáram irányát és erejét, hogy aerohaptikus visszajelzést hozzon létre.
A visszajelzés a kosárlabda virtuális felülete alapján is módosul, így a felhasználók "érezhetik" a labda lekerekített alakját, ahogy az ujjhegyeikről gurul, amikor felpattintják, és a tenyerükben lévő csapást, amikor visszaérkezik. A felhasználók akár különböző erővel is "meglökhetik" a virtuális labdát, és érzékelhetik az ebből adódó változást, ahogyan a kemény vagy a lágy pattanás érződik a tenyerükben.
Olvass tovább...
Ravinder Dahiya professzor, a glasgow-i Egyetem James Watt Mérnöki Karának munkatársa vezeti a rendszert kifejlesztő Bendable Electronics and Sensing Technologies (BEST) csoportot.
Dahiya professzor elmondta:
"A haptikus visszajelzés és a térfogati kijelző technológia az elmúlt években nagy utat tett meg, és közelebb elvitt minket ahhoz, hogy meggyőzően tudjunk interakcióba lépni a virtuális tárgyakkal. A jelenlegi haptikus technológia azonban gyakran még mindig viselhető vagy kézben tartott perifériákat tartalmaz, amelyek költséget és bonyolultságot okoznak, és akadályozhatják a technológia széles körű elterjedését. Az aerohaptika a fizikai interakció meggyőző érzetét kelti a felhasználók kezén, viszonylag alacsony költséggel. Már vizsgáljuk a rendszer további funkciókkal való kiegészítését, például a légáramlásuk hőmérséklet-szabályozásával, hogy elmélyítsük a forró vagy hűvös tárgyakkal való interakció érzését."
Olvass tovább...
A professzor még hozzátette:
"Úgy véljük, hogy az aerohaptika a jövőben számos új alkalmazás alapját képezheti, például meggyőző, interaktív 3D-s ábrázolások készítése valódi emberekről telekonferenciákhoz. Segíthetne megtanítani a sebészeket arra, hogy trükkös beavatkozásokat hajtsanak végre virtuális térben a képzésük során, vagy akár lehetővé tenné számukra, hogy robotoknak parancsolják a műtétek valódi elvégzését. Alig várjuk, hogy a rendszer további fejlesztése során felfedezzük a lehetőségeket".
A csapat "Pszeudo-hologram aerohaptikus visszajelzéssel interaktív volumetrikus kijelzőkhöz" című tanulmánya az Advanced Intelligent Systems című folyóiratban jelent meg.