Darwin végigrókázta a hajóutat a világraszóló felfedezése során

Az angol természettudós Charles Darwin fiatalon orvoslást, majd teológiát tanult, aztán egy huszáros fordulattal 1831-ben (alig 22 évesen) meghívták egy világ körüli tudományos útra. Így jutott el a Galápagos-szigetekre is, ahol óriási felfedezést tett.

„Az embereknek tudniuk kell az igazságot!” - egy katolikus tanár fellázadt az iskolai tananyag ellen

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Az Isten háta mögötti szigetvilágban jött rá arra, hogy Földünkön működik az evolúció jelensége, a fajok folyamatos átalakulása eredményezi bolygónk biológiai sokszínűségét. Elméletét A fajok eredete című könyvében foglalta össze 1859-ben.

Csaknem három évtizeddel korábban a Beagle nevű hajó fedélzetén vágott neki a nagy útnak, és ez bizony nem ment minden zökkenő nélkül a számára. A három árbócos, nagyjából 27 méter hosszú hajón ugyanis állandó tengeribetegség kínozta.

Evolúciós csapda: műanyaggal táplálkoznak a fiatal tengeri teknősök

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Ráadásul olyan különleges formában, hogy az öt évig tartó úton szinte folyamatosan erősödött, ahelyett, hogy csillapodott volna. Felüdülést csak az okozott számára, amikor alkalmanként partra szállhatott tudományos vizsgálatokat végezni.

„Ma már egy minden luxussal felszerelt jacht képes körbehajózni a Földet. De óva intek ettől minden olyan embert, aki súlyos tengeribetegségben szenved. Tapasztalatból mondom, hogy ez nem olyan nyavalya, ami egy hét alatt gyógyítható”

– idézte fel Darwin, amikor végre véget ért az útja (és a kínlódása) 1836 októberében. Nem volt elragadtatva az óceántól, mert úgy érezte, hogy a rengeteg hajózás csak elrabolta az idejét, a végtelen víz látványa pedig nem volt izgalmasabb a sivatagokénál.

A szenzációs felfedezés alapjaiban írhatja át az emberi evolúció történetét!

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A világ körüli útra indulás előtt Darwin lényegében fit és egészséges fiatalember volt. A hajó állandó hánykolódása azonban annyira megviselte, hogy sokszor hetekre munkaképtelenné vált. A tünetek a legváltozatosabb módokon jöttek ki rajta.

A leggyakrabban hányinger, hányás, puffadás, hasi fájdalom, lumbágószerű gyötrelem, hátfájás, valamint asztmás tünetek kínozták. Bőrkiütések is megjelentek a testén, de az ujjai is gyakran zsibbadtak. Alkalmanként reszketés, izzadás és szédülés jelentkezett nála.

Később a lelki tünetek is megjelentek, Darwin éjszakánként irracionális félelemérzet miatt riadt fel, és néha hisztérikus sírásban tört ki. Másnap aztán csak feküdt az ágyában, és bámulta a plafont. Nem lehetett kellemes útitárs, de minderről nem sokat tehetett.