Szétvitte a fél lagúnát a hatalmas atomrobbanás

Nemrég hozták nyilvánosságra azokat a döbbenetes képsorokat, amelyek egy 1958-as víz alatti amerikai atomrobbantást rögzítenek. Helyszínként az Óceániában lévő Marshall-szigetek szolgált, a Bikini-atoll és az Eniwetok-atoll környéke.

A színes felvételen előbb a nyugodt óceán látszik, aztán bekövetkezik az első robbanás, amelynek lökéshullámai horizontálisan szaladnak szét a felszínen. Rögtön utána egy második detonáció létrehozza a jól ismert gombafelhőt.

A legmeghökkentőbb az egészben az, hogy a felhasznált kísérleti atombomba a mai fogalmakkal aprócskának számít (a Hirosimára ledobottnak a kétharmada volt), ennél ma már csak nagyobb erejű nukleáris fegyverek léteznek. De ez az 1958-as robbantás is

közel egy kilométer magas vízoszlopot hozott létre.

A Wahoo kódnevű akcióra 1958 májusában került sor. A kiválasztott területen a víz csaknem egy kilométer mély volt, a 9 kilotonnás bombát pedig 150 méterrel a felszín alatt hozták működésbe.

Az amerikai kísérlet célja annak megállapítása volt, milyen hatást fejt ki egy nukleáris detonáció a felszínen lévő csatahajókra és tengeralattjárókra. A háttérben látszódó vízi járműveken természetesen nem volt legénység.

Az USA 1946 júliusában hajtotta végre az első víz alatti atomrobbantást, amelyet 1962-ig még további négy hasonló akció követett. A tudományos hasznukat már akkor is megkérdőjelezték, a próbáknak elsősorban az elrettentés volt a céljuk.

A haditengerészet úgy gondolta, hogy a – sérült, vagy használatból kivont – hajók átvészelik majd a megrendezett támadást, és sugármentesítés után eltávolítják őket a területről. De olyan magas volt a radioaktivitás szintje, hogy erre végül nem kerítettek sort.

A szennyezett hajókat elsüllyesztették, és a kísérlet következményeként a térséget még ma sem ajánlott felkeresni. A Bikini-atoll 166 bennszülött lakosát már a kísérletek előtt kitelepítették, és ők sem térhettek vissza soha az otthonaikba.