Miért nem találkoztunk még űrlényekkel? Íme 4 tudományos magyarázat a kérdésre (1. rész)

Körülbelül 60 évvel ezelőtt Enrico Fermi olasz fizikus felnézett az éjszakai égboltra, és azt kérdezte:

Később róla nevezték el a Fermi-paradoxon nevű jelenséget, amelyről egy korábbi cikkünkben már részletesen írtunk.
A paradoxon lényege röviden annyi, hogy miért van az, hogy még senki sem üzent nekünk, még egy apró bizonyítékot sem találtunk az idegenek létezésére? A paradoxonra adott legriasztóbb választ a sötét erdő elmélete adja meg. Eszerint az elmélet szerint minden civilizációt a saját túlélési ösztöne vezérel. Még ha a Világmindenség felfoghatatlan nagyságát is vesszük figyelembe, a kiaknázható energiamennyiség véges, így a jelenlevő, fejlődni és terjeszkedni vágyó civilizációknak nemes egyszerűséggel nem áll érdekükben osztozkodni a többiekkel. Eszerint a felfogás szerint gyakorlatilag egy hatalmas öngóllal, öngyilkos küldetéssel érne fel, ha egy civilizáció különféle módokon, akár kapcsolatkeresés céljából felhívja magára a figyelmet. Valójában vadászként rejtőzködve kell osonnunk az Univerzum sötét erdőjében ahelyett, hogy céltáblát ragasztva magunkra, integetnénk az ellenségnek.

A csillagászok szerint a Tejútrendszer egyes bolygóin a felszín alatt óceánok rejtőznek. Alan Stern, a NASA fizikusa úgy gondolja, hogy az ilyen titkos vízi világok tökéletes színteret nyújthatnak a fejlődő élet számára, még akkor is, ha a felszínen zord körülmények uralkodnak.

A csillagászatban a „szuperföld” kifejezés olyan bolgyótípusra utal, amelynek tömege nagyobb Földünkénél, de könnyebb, mint a Naprendszer legkisebb óriásbolygói, emellett csillagjaiktól elég sugárzást kapnak, hogy a légkörük gáztartalmának nagy része belátható idő alatt el tudjon párologni, így ne váljanak gázóriásokká. A feltételezések szerint az ilyen bolygók felépítése a Földéhez többé-kevésbé hasonló, így megfelelőek a körülmények a folyékony állapotú víz számára. Ez pedig azt jelenti, hogy elképzelhető, hogy az idegen élet az univerzum egész területén a szuperföldeken fejlődik.

Ha azonban ezeken az égitesteken valóban van élet, nem valószínű, hogy találkozni tudunk velük. Egy áprilisban közzétett tanulmány szerint ugyanis a Föld tömegének tízszeresével rendelkező bolygókon szinte lehetetlen a gravitációs mező leküzdése, így a rakétaindítások és az űrutazás lehetősége is korlátozott.

A popkultúrának köszönhetően az „űrlény" szó hallatán legtöbbünk valószínűleg egy kísérteties humanoidot képzel el, nagy, kopasz, avokádó alakú fejjel.

Nemrég aszonban készült egy kisebb tanulmány, amely során a kutatók 137 embert kértek meg arra, hogy nézzenek meg képeket más idegen bolygók felszíneiről, és mutassanak rá, ha valamiféle űrlényekéhez hasonlatos jelenséget látnak rajtuk. A sok kép között azonban az egyiken egy apró, gorilla jelmezbe öltöztetett férfi volt látható. Miközben a résztvevők űrlényekre vadásztak a képeken, körülbelül csak 30 százalékük vette észre a gorillajelmezes férfit.

Tehát mit mutat nekünk ez a tanulmány? Hogy saját fantáziánk és irányított figyelmünk korlátoz bennünket abban, hogy nyitott szemmel járjunk.