A tengeri szörny alighanem óriáskalmár lehet, de eléggé kilóg a földi állatok sorából.
Elbizakodottság volna azt hinni, hogy mára teljesen megismertük és kiismertük Földünket. Egyre-másra derülnek ki legendáknak és meséknek tartott dolgokról is, hogy mégiscsak igazak lehetnek. Most a kutatók alighanem a vizek rettegett krakenjére bukkantak rá.
Olvass tovább...
A Bibliában Leviathánnak nevezett tengeri lényt a középkorban is többen látni vélték. A 16. században például az uppsalai érsek olyan polipnak tartotta, amelynek négy hold kiterjedésű a háta. A bergeni püspök szerint pedig a hátának átmérője jó félóra járásnyi, és gyakran 30 lábnyira tornyosul a vízszint fölé.
Az említett egyházfiak alighanem eltúlozták a dolgot, de egy valamibe mégis beletrafáltak: a kraken nem különlegesebb, mint a többi tengeri lény, csupán ritkábban látjuk, ezért találjuk furcsának. Feltehetőleg az 1000 méteres mélységben élő, és akár 10–12 méter hosszúságúra megnövő óriáskalmárok riogatták a régi idők hajósait.
Olvass tovább...
Napjainkban sem bukkannak fel túl gyakran a felszín közelében, holt tetemeiket viszont alkalmanként partra sodorja a víz. Nagyjából 10 éve történt ezen a téren az első nagy áttörés, amikor a kutatóknak a
természetes környezetében, 630 méteres mélységben sikerült lefilmezniük
egy ilyen óriási lábasfejűt Japán közelében – írta a Live Science.
Egy frissen publikált tanulmány pedig arra próbál választ adni, miért ennyire rejtőzködők ezek a lények. A válasz egy hétköznapi dologban rejlik: a hatalmas szemükben. Látószervük a mélység sötétjéhez alkalmazkodott, világosabb környezetben tehát egyszerűen nem éreznék jól magukat.
Olvass tovább...
Az óriáskalmárok szeme lényegében kosárlabda méretű, vagyis háromszor akkora átmérőjű, mint bármelyik más szárazföldi állaté. Mivel ennyire kilógnak a sorból, még néhány komoly tudós is azt gondolja, hogy az efféle puhatestűek (például a polipok is) a világűrből hozzánk érkezett organizmusokból fejlődtek ki.