Itt egy új elmélet arról, mi okozhatta a neandervölgyiek kihalását

A Föld körül lévő mágneses mező (amely védi a bolygót a világűrből érkező halálos sugárzással szemben) sarkai a bolygó története során többször cserélődtek már. A folyamat során a védőpajzs meggyengül, s a bolgyó felszíne a napszél elektromosan töltött részecskéinek van kitéve. Ez a jelenség nem meglepő. Az viszont igen, hogy egy ilyen póluscserének milyen hatása van az éghajlati és környezeti jelenségre – írja a Guardian tudományos cikkére hivatkozva az MTI.

Az Új-dél-walesi Egyetem szakemberi egy 42 ezer évvel ezelőtt zajlott pólusváltásnak (ami nagyjából ezer évig tartott) a hatásait vizsgálták. Ehhez Új-Zéland ősi, déli kaurifenyőinek évgyűrűin végeztek szénizotópos kormeghatározást. Emellett a szakemberek a világ különböző tájairól származó mintákat, köztük jégmagokat vizsgáltak. És kiderült például, hogy

• a mai Észak-Amerika területét borító jégtakaró jelentős megnövekedése ment végbe a bolygón a radioaktív C-14 izotóp légköri koncentrációjának megnövekedésével párhuzamosan;
• a pólusváltozás a naptevékenység csökkenésével eshetett egybe;
• a légköri változások jelentős hatással voltak az éghajlatra.

A környezeti változások okozták a jégtakarók növekedését, „elősegítették" az ausztrál megafauna kipusztulását. Továbbá a vörös festékanyagos kézlenyomatok megszaporodásában is szerepet játszhattak, mivel az emberek ezt a pigmentet használhatták fényvédőként a megnövekedett ultraibolya-sugárzás ellen.

Ebben az időszakban a barlangokat gyakrabban használták őseink, a barlangrajzok megszaporodtak, ugyanis ezek a föld alatti területek védelmet nyújthattak a zord éghajlati és környezeti körülmények ellen. Ez pedig kiélezhette a versenyt a neandervölgyiek között és közrejátszhatott a kihalásukban.