A katolikus egyház fura döntése: a hód igazából egy szőrös hal – de miért is?

A keresztény hívők nagyböjt alkalmával, hamvazószerda és nagypéntek között péntekenként nem ehetnek húst. Hús helyett viszont halat igen. Igazából ez a szabály is változhat földrajzi tájegységenként, de általában ez történik.

A vallásos életben szimbolikusan ez egyfajta megtisztulást, önmegtartóztatást, áldozatvállalást jelképez.

A szabály a középkorban alakult ki, részben logikusnak is mondható, mivel a hús ekkor luxuscikknek számított, így a lemondás nem járt akkora áldozattal. 

Ráadásul volt ennek a hústiltásos dolognak szexuális értelmű magyarázata is, hiszen a nagyböjt igazából azért van, hogy kicsit megálljunk, befelé forduljunk, közelebb kerüljünk Istenhez. Inkább a lélekről szól, a testi vágyakat ilyenkor el szerették volna nyomni az emberekben, és egyes feltételezések szerint a húsfogyasztás növeli a nemi vágyat. Épp ezért találták fel a Kellogg's-ot is anno, hogy te kevesebbet maszturbálj, a sztoriról pedig egy A-ligás film is készült Promenád a gyönyörbe címmel Anthony Hopkins főszereplésével.

A szárazföldi állatok megevését ezért betiltotta az egyház, de más volt a helyzet a vízben élő állatokkal.

A kivétel, ami erősíti a szabályt.

Észak-Amerikában egyes becslések szerint a 17. században 400 millió hód élt (a hódprém iránt is nagy volt a kereslet amúgy akkoriban), és ottani nagyságok kezdeményezték, hogy a hód kerüljön a halak kategóriájába. Az indoklás pedig egyszerű volt, jól úszik, és sok időt tölt a vízben. Ezt pedig felsőbb egyházi vezetők elfogadták, és engedélyezték a böjt alatt a hód elfogyasztását.

De nem kell messzire menni a furcsa kívételekhez, 2010-ben például az aligátort nyilvánították halnak a böjt miatt New Orleans-ban.

Magyarországon amúgy a hód védett állat, így tilos vadászni rá. Még a böjt alatt is.

(Forrás: Index, Scientificamerican)