Felismerik a kutyák a gazdájuk szándékait?

Azért fontos, hogy megismerjük az állati elme működését, mert ez segíthet megérteni, hogyan alakult ki az emberi gondolkodás, mik az előzményei az állatvilágban. Épp ezért vizsgálódnak már évek óta kutatók ebben a témakörben.

Az ELTE Biológiai Intézetének vezetője, Miklósi Ádám elárulta, hogy rengeteg anekdota szól a kutyák elmeolvasó képességéről, de a kutatások nehezen haladnak előre, raádásul eddig egyetlen tanulmány sem volt elég meggyőző. A magyar egyetem tudósai, a Frontiers in Psychology című folyóiratban publikált kutatásukban arról számoltak be, hogy a kutyák külön tudják-e választani a saját és a gazdájuk szándékait.

Ahhoz, hogy ezt a kérdéskört (tehát, a kutyák elmeolvasó képességének vizsgálatát) hatékonyabb tudják kutatni, kisebb, kézzelfogható célokat tanulmányoztak – szemlézi a cikket a távirati iroda. Az egyik kérdés az volt, hogy mennyit érzékel egy kutya a gazdája szándékaiból, és külön tudja-e választani a saját, valamint a gazdája vágyakozását például egy tárgy iránt. Tehát:

megértik-e a kutyák a vágy szubjektivitását, hogy ugyanazt a tárgyat egyesek kedvelik, mások utálják és képesek az érzelemkifejezésekből következtetni mások preferenciáira?

A kísérletben egy játékot és egy karkötőt használtak. A kutyák a várakozásoknak megfelelően a játék iránt érdeklődtek jobban. Ezután a gazda a karkötőt a kezében tartva hangokkal, mosollyal, a rajongás minden lehetséges jelével eljátszotta a kutyának, hogy a karkötő nagyon-nagyon tetszik neki. A játékkal szemben pedig undort mutatott.

„Ha ugyanezt eljátsszuk egy másfél éves gyereknek és utána megkérjük, hogy adja oda nekünk az egyik tárgyat, akkor valószínűleg a karkötőt hozza oda hozzánk, akkor is, ha ő a játékkal szeretne játszani. A kutyák azonban nem így tettek. Mindegyik a játékot vitte oda a gazdájának”

– mondja Szánthó Flóra etológus.

A kutatók ezt követően elhatározták, hogy elérhetetlen helyre teszik a tárgyakat. Újabb 51 kutyát teszteltek két csoportba sorolva: az egyik csoport gazdái a karkötő iránt „rajongtak”, a másik csoporté viszont a játékért, ahogy a kutyák.

Az érzelmek eljátszása után a tárgyak a vizsgálati szoba ablakpárkányára kerültek, a kutya látta a tárgyakat, de nem érte el azokat. Az eredmény a következő: ha a gazda a játékot „kedvelte”, a kutyák is főként a játékot nézegették, ám a másik csoportban ugyanannyit nézték a korábban érdektelen karkötőt is. Vagyis, ha fizikailag nem fértek hozzá a kutyák az általuk vágyott játékhoz, akkor kiderült, hogy valójában hatott rájuk a gazda érzelemkifejezése.

„Úgy tűnik, hogy a kutyák észreveszik, melyik tárgyat kedveli a gazdájuk, mégsem azt viszik neki oda. Talán nem tudják hatékonyan gátolni a késztetéseiket, esetleg nem tárgyválasztási feladatnak, hanem játéknak fogják fel a helyzetet vagy pedig, hasonlóan a másfél évesnél kisebb gyerekekhez, nem teljesen értik, hogy a társuk vágyhat másra is, mint ők”

– fogalmazott Kubinyi Enikő.