A nagy magyar hős, Dugovics Titusz tényleg nem létezett?

Az önfeláldozás ikonikus sztorija, a nagy magyar hőstett először az olasz (itáliai) történetíró, Antonio Bonfini munkájában jelent meg először, akkor még név nélkül. Hosszú évszázadokig nem futott be nagy karriert, de a 19. század elején a nagy romantikusok felfedezték, majd Döbrentei Gábor „bonyodalmas” kutatómunkával be is azonosította, hogy ki lehetett a névtelen hérosz – írja az Újkor.hu.

Az író épp Szombathelyen járt, ahol az a szóbeszéd járta, hogy az önfeláldozó katona a Dugovics család egyik régen élt őse volt, ezt később Dugovics Imre oklevelekkel is bizonyította.

Később kiderült, hogy ezek mind hamisak voltak, és Dugovics Imrét csak egy nagy szent cél vezérelte, mikor fiktív családtörténetet koholt: a família becsületének helyreállítása. Ugyanis kétségbe vonták a Dugovicsok nemesi származását, erre ők szerettek volne visszavágni, úgy, hogy bedobnak valami hatalmas sztorit, amely bizonyítja a nemesi vért.

A hazugság túl jól sikerült, és pár évtized múlva már az egész ország Dugovics Tituszról beszélt, amikor a nándorfehérvári csata névtelen hősét emlegette.

Közeledve a 400. évfordulóhoz Wágner Sándor pedig meg is festette, hogyan történhetett meg az eset. Persze nem kevés áthallással a jelenre, a tömegből kiugró magyar trikolór valójában az 1848-as szabadságharcra emlékeztette a szabadság vágyától túlfűtött publikumot.

A hivatásos történészek majd csak a 20. század végén vonják kétségbe Döbrentei bizonyítékait.

Érdekes adalék mindehhez, hogy Bonfini több várostrom leírásánál is megemlíti ezt a sztorit, nála majdnem minden csatában előfordul egy magyar vitéz, aki a mélybe rántja ellenfelét. Amúgy is, a középkorban visszatérő szimbólum volt a hősiesség effajta ábrázolása, és rengeteg krónikában éltek is példával.