A korallzátonyok így is, úgy is elpusztulnak?

Az óceánok és azon belül is talán legcsodálatosabb látványosságaik, a korallzátonyok a Föld és a természet pusztulásának talán legnagyobb elszenvedői az esőerdőkkel együtt. Egy új összeállítás pontos adatokkal szolgál, hogy szembenézzünk a probléma nagyságával.  

A tengeri gerinces fajok populációinak száma az 1970-es évet követő négy több mint négy évtized során a felére esett vissza.

Bikini-atoll: radioaktív anyagok mérgezik a Csendes-óceánt

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A legdrasztikusabb csökkenés az 1980-as évek derekáig ment végbe, amikor jelentős mértékben megindult a globális túlhalászat. Az elmúlt időszakban a trópusi és szubtrópusi területeket érintette leginkább a biológiai sokféleség pusztulása – írja a Sokszínű Vidék, amely idézi Antal Alexa, a WWF Magyarország kommunikációs vezetőjét:

„A korallzátonyok az óceán felszínének kevesebb mint 0,1%-át teszik ki, azonban a tengeri fajok negyede függ tőlük.

Remek táplálkozó- és szaporodóhelyet biztosítanak, ezzel hozzájárulnak a tengeri ökoszisztémák egészséges működéséhez. A korallok 50%-át azonban már elveszítettük, és ha így folytatjuk, akkor néhány évtizeden belül a kihalás szélére juthatnak.”

Megállíthatatlannak tűnik a Nagy-korallzátony pusztulása

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A klímaváltozás a jövőben is drámaian pusztítja a korallzátonyokat, csak rossz és még rosszabb jövőt jósol nekik a WWF: 

„Ha a globális felmelegedés mértékét sikerül 1,5 Celsius fok alatt tartani, akkor is 70-90%-ukat elveszítjük,

de ha 2 fokos lesz a felmelegedés küszöbértéke, akkor jó eséllyel teljesen kipusztulnak a korallok, ami tömeges kihaláshoz vezet.”