Az evolúció szempontjából kulcsfontosságú fosszília került elő

Németországban, az Altmühl-folyó völgyében bukkantak rá paleontológusok az Alcmonavis poeschli ősmadár fosszíliájára. Az állat nagyjából 150 millió évvel ezelőtt élt, a dinoszauruszok által uralt jura korban. Ebből a földtörténeti korszakból ez a második madárlelet, ami előkerült. Az első röpképes madár az Archaeopteryx volt, melyet felfedeztek a kutatók, a mostani lelet alapján az Alcmonavis poeschli nagyobb és fejlettebb volt nála.

A szárnyon az izmok tapadási pontjai arra utalnak, hogy jobb röpképességgel rendelkezett

- mondta el Oliver Rauhut, a müncheni Ludwig Maximilians Egyetem paleontológusa az MTI szemléje szerint.

Eddig az 1861-ben felfedezett Archaeopteryx számított az egyetlen jura korszakban élt ismert madárnak. Ez az állat jelenti a hüllők és a madarak között átmenetet és bizonyítja, hogy a mai madarak a ragadozó dinoszauruszok közvetlen leszármazottai.

Minden eddig talált Archaeopteryx-fosszíliára a Bajorországban lévő Solnhofer-szigetcsoportban bukkantak, egy régióban Pappenheim és Regensburg között. A késő jurában ez a terület szigetvilág volt a Tethys-óceán szélén. A hátramaradt solnhofeni litográf pala kőzetformáció mészkő alapú, palás szerkezetű kőzet, amelynek földtörténeti jelentőségét a benne rejlő nagy mennyiségű, kitűnő állapotban fennmaradt fosszília adja.

Itt találták meg az újonnan felfedezett ősmadár szárnyát is, valamint ugyanabban a dolomitlerakódásban egy újabb Archaeopteryx-fosszíliát is.

Tehát a két ősmadár nyilvánvalóan egymás mellett élt Dél-Németország akkoriban szubtropikus lagúnavidékén

- állapították meg a tudósok.

Az elmúlt évtizedekben gyakran fedezték fel őskori madarak és madárszerű dinoszauruszok mozaikjait, sok esetben Északkelet-Kínában, a kora krétakori üledékes kőzetekben.