Előkerült egy 1770-es történelemtankönyv, kiderül belőle, mit tanítottak régen a hun-magyar rokonságról

A magyarság eredetének kérdésére úgy szoktunk gondolni, mit ami hosszú idő óta viták tárgyát képezi. Az igazság ezzel szemben az, hogy a jelenleg a hivatalos akadémia által elfogadott finnugor-rokonság álláspontja igazából csak a 19. században jelent meg - ami a mából nézve valóban sok idő, ám azt könnyen beláthatjuk, hogy a nemzetnek az egész történelmében 150 év az éppen csak a legutóbbi időknek számít.

A modern technológiának és az Országos Széchenyi könyvtár digitális Magyar Elektronikus Könyvtárának köszönhetően pedig egészen elképesztő módon betekintést nyerhet a mezei átlagpolgár is abba, hogy belessen olyan könyvekbe, amikhez az internet elterjedése és fejlődése előtt legfeljebb a muzeológusoknak lehetett hozzáférése - így találtunk rá a Landerer nyomta címzés szerint 1772-ben, Pozsonyban "gyenge elmékhez" és "nemes tanulóknak" kiadott, "Hármas kis tükör" címet viselő kiadványra, ami lényegében egy ország és történelemismeret tankönyv.

Hogy történelmi kontextusba helyezzük a tankönyvet, jegyezzük meg, hogy ebben az időben hazánk uralkodója Mária Terézia volt a Habsburg-dinasztiából - a magyar nyelv egyébként csak 1844-ben vált hivatalossá hazánkban, ám úgy tűnk, azért ilyen magyar nyelű tankönyvek mégis megjelenhettek.

^{kép: mek.oszk.hu}

A "gyenge elmékhez" címzést őszintén nem nagyon tudjuk mai szemüveggel mire vélni, lévén a könyvben azért igen sok latin nyelvű idézet is található többek között, az írásrendszere jóval bonyolultabb a mainál (jóval kevésbé fonetikus), tehát ha akkoriban ez volt a "gyenge elme" (ha a mai értelemben értették), akkor ma bizony igen nagy bajban vagyunk.

A könyv mintegy 150 oldalon értekezik a Magyar Királyság viselt dolgairól, történelemügyileg nagyjából a bibliai teremtéstörténettől indulva, egészen Erdély földrajzáig és a dalmát területek vízrajzáig bezárólag.

A cikkünk témájának szempontjából viszont jelenleg érdekesebb az, hogy bizony mit is tanítottak a 19. században megjelent finnugor rokonság elmélete előtt a magyarság rokonairól és származásáról a diákoknak, ugyanis egyértelmű véleménnyel rendelkezik a hun-magyar-szkíta rokonságról.

^{kép: mek.oszk.hu}

Ez bizony akármilyen archaikusan van megírva, bizony még ma is megérthető módon foglal állást a hun-magyar-szkíta rokonság mellett, ráadásul a törökséget, "turk"-okat is rokonok közé sorolja, az őshazát pedig Ázsiába helyezi.

A könyv egyébként számtalan érdekes megállapítást tesz, akiket érdekel az ilyesmi, azoknak valódi kincsesbánya, bár tény, hogy az igencsak régies nyelvezet miatt nem éppen a legegyszerűbb olvasmány, de azért némi odafigyeléssel valóban érthető, IDE kattintva tanulmányozhatják az érdeklődők.

Mária Terézia, a Habsburg Birodalom uralkodója 1740-től 1780-ig, jelentős reformokat vezetett be a birodalom modernizálása érdekében. Az "Ratio Educationis" 1777-ben kiadott rendelete átfogó oktatási reformot jelentett Magyarországon. Célja a közoktatás egységesítése és fejlesztése volt, a népoktatástól a felsőoktatásig. Az államellenőrzés alatt álló iskolák létrehozása és a tananyagok szabványosítása révén kívánták növelni az oktatás színvonalát és hozzáférhetőségét, és amint látjuk, a diákoknak a hun származást, szkíta rokonságot tanították.