Ónodi Eszter olyat tett a testével, hogy Thúróczy Szabolcsék is kiakadtak

Ónodi Eszter sokak kedvenc színésze Magyarországon, a rajongók és a szakma egyaránt elismeri a munkásságát, számos díjat kapott már ezért cserébe. Egy egész generációnak feltehetően az Aranyélet Jankájaként van meg, amelyben olyan félelmetesen jó alakítást hozott, hogy azt Emmy-díjjal kellett volna díjazni.

A színésznő pedig Thúróczy Szabolcs társaságában nemrégiben Kovács András Péter humorista podcastjének, a KAPOD-nak volt a vendége, ahol érdekes történeteket mesélt. Egyebek mellett elmesélte azt is, hogy a hollywoodi színészek min mennek keresztül, amikor egy szerep kedvéért átalakítják a testüket:

„Egy artistát kellett eljátszanom… Megnéztem a dublőrömet, aki az attrakciókat csinálta a filmben. Felsőtestben elég erős volt, lejjebb pedig vékonyabb. Ezért muszáj volt izmokat pakolni rám, ráadásul fogynom is kellett. Kaptam dietetikust, aki megmondta, hogy a tojásrántottához rakjak még hozzá fehérjét, mert izmot kell építenem. Emellett súlyos csuklópánttal jártam futni a nyári melegben.”

Ónodi hozzátette, hogy az egész élmény pusztító volt, de mint fogalmaz, „így érezhette magát Renée Zellweger is, amikor a Bridget Jonesra készül”. KAP és Thúróczy Szabolcs is „kiakadtak” a történeten, elismerően néztek végig a színésznőre, hogy ezt megcsinálta a szerep kedvéért, pedig mint mondta, normál esetben ezt nem tette volna meg a testével.

A művésznő megemlítette, hogy nem ez az első élménye már filmsztárral, ugyanis a Hudini című sorozatban Adrien Brody édesanyját formálta meg. Arról az élményről elmondta, hogy a színészóriás „soha nem vegyült a stábbal, hanem mindig volt egy csatolmánya, akihez minden jelenet után odament”. Ez először a barátnője, majd az anyja volt és végig olyan volt, mintha egy búrában lett volna velük. A művésznőnek viszont így is Kristen Connollyvel van a legfurcsább élménye:

„Nála depressziósabb, rosszkedvűbb, magányosabb színésznővel még életemben nem találkoztam. Egy fantasztikus lakásban volt elszállásolva, csodálatos helyen, egyfolytában dolgozott, tehát minden körülmény adott volt ahhoz, hogy jól érezze magát. De olyan magányosnak és kiszolgáltatottnak láttam. Otthagyott mindent Kaliforniában, nem tudott, nem akart hozzánk kapcsolódni semmilyen szinten. Az egésznek volt valamilyen cirkuszi jellege. Ő most itt van, de lehet, hogy a következő három hónapban Zimbabwe lesz az otthona. Nem azt láttam rajta, hogy ezt az életet szeretné élni, és ez milyen jó lehet”