Kis szabolcsi faluból származó asszony masszírozta évekig a rettegett észak koreai diktátort, a tenyerén hordozta a diktatúra

Szilágyi Erzsébet, egy Nyírcsaholyból származó magyar nő, hosszú éveken át masszírozta Kim Ir Szen, Észak-Korea legendás vezetőjét. Nemrégiben jelentette meg emlékiratait "Barátom, Kim Ir Szen" címmel, és Vujity Tvrtko a Facebook-oldalán élő interjú keretében szólaltatta meg.

Szilágyi Erzsébet 1956 óta Svájcban, Lausanne-ban él, ahol nyirokmasszázs-specialistaként nemzetközi hírnévre tett szert. Az 1980-as években váratlan megkeresést kapott: mennyiért lenne hajlandó egy koreai lányt betanítani a technikájára Svájcban. Később az ajánlat már arról szólt, hogy az oktatás Koreában zajlana.

Végül megállapodtak, hogy két hétre Észak-Koreába utazik, hogy betanítson lányokat a masszázsra 12 ezer svájci frankért. Ekkor derült ki, hogy nem Szöulba, Dél-Koreába, hanem Phenjanba, Észak-Koreába kell mennie. Ez a felfedezés kezdetben sokkolta, de végül úgy döntött, elfogadja az állást.

Észak-Koreába érkezése után azonnal világossá vált, hogy nem csupán néhány lányt kell betanítania, hanem egy idős urat is kezelnie kell, akiről később kiderült, hogy maga Kim Ir Szen. Eleinte fogalma sem volt arról, ki is valójában a páciense, és csak a tolmácstól kapott homályos utalások után kezdett gyanakodni.

Miközben Kim Ir Szen egészségi állapota javult, Szilágyi Erzsébet életében is jelentős változások következtek be. Nem maradt egyedül, mindig volt vele egy tolmács és egy sofőr, de egy hotelszoba helyett külön házat biztosítottak számára, ahol kilencfős személyzet gondoskodott róla és tanítványairól. Bár az életét egy "aranykalitkában" töltötte, ahonnan nem mozoghatott szabadon, Kim Ir Szen minden útjára elkísérte, mert naponta másfél órán át masszírozta.

Az első, két hetes látogatása végén megkérték, hogy maradjon még, de ő nemet mondott. Később mégis visszatért, és 1987 és 1992 között összesen két évig élt Észak-Koreában. Idővel baráti viszonyba került Kim Ir Szennel, aki gyakran mesélt neki kínai tanulmányairól és más személyes élményeiről. Kétszer ebédre is meghívta, sőt horgászni is elvitte, ahol együtt fogtak halakat. Közös színház- és cirkuszlátogatások is gazdagították élményeiket.

Kim Ir Szen ajándékokkal is kedveskedett neki, például két golyóval, amelyeket kézben lehet forgatni az ízületek karbantartására. Születésnapjára egy képet ajándékozott neki, és felajánlotta az észak-koreai állampolgárságot is, amelyet ő udvariasan visszautasított. Szilágyi Erzsébet viszonzásképpen egy svájci órát és egy vadászkutyát adott ajándékba Kim Ir Szennek.

Szilágyi Erzsébet tudta, hogy kivételes helyzetben van Észak-Koreában, hiszen idővel már nem lefüggönyözött autóval szállították, így láthatta az országot és az ottaniak életkörülményeit is. 1992-ben, amikor Kim Ir Szen már jó egészségi állapotban volt, megegyeztek, hogy 1994-ben visszatér, de addigra a diktátor szívrohamot kapott. Utoljára 2001-2002-ben járt Észak-Koreában, hogy ismét masszőröket tanítson be.

Arra a kérdésre, hogy megváltoztatta-e az életét az észak-koreai munka, Szilágyi Erzsébet csak annyit mondott: "anyagi gondom nincs". Az évek során szerzett tapasztalatai és emlékei pedig egyedülálló betekintést nyújtanak egy zárt, titokzatos világ mindennapjaiba.

_{forrás: HVG}