Ezt biztosan nem tudtad a Túró Rudiról, kész csoda, hogy ma is létezik

Hihetetlen, de a Túró Rudi már több mint fél évszázada van velünk.Generációk rajonganak érte és bár nehezen indult a karrierje és a hungarikumok listájára sem került még fel, nincs olyan ember az országban, aki ne ismerné és ne kóstolta volna. 

A múlt század ötvenes éveinek közepén divat volt a Szovjetunióba utazni és ellesni a legjobb szocialista módszereket, legyen szó építkezésről, gyártásról vagy gasztronómiáról. Így tett Takó Imre iparigazgató is, aki az akkori Magyar Tejipari Kutató Intézet (MTKI) élelmiszeripari mérnöke volt.

A Túró Rudi szovjet őse a szirok volt, ami egy túróvaj és zsír keverékéből készült, cukrozott és csokoládéval bevont, lágy állagú, kerek formájú édesség, akkor túrómignonnak neveztek el. Az ötletet azonnal hazahozták az édesszájú magyar szakemberek, de így is csak a  következő évtized végére kezdődött meg a tömeggyártás.

Bármekkora kedvenc ma a Túró Rudi, néha szüksége van a népszerűsítésre

Főleg kezdetben kellett hatásos marketinget kialakítani köré, azonban akadtak gondok a legelső reklámok megjelenésével. A túrós édesség reklámpszichológiai kampányának megtervezésére Klein Sándort, a Budapesti Műszaki Egyetem oktatóját kérték fel, aki egyébként az ismert hegymászó, Klein Dávid édesapja. 

Klein a névadás ügyében több szakemberrel egyeztetett, de az összes tervet gyengének vagy erőltetettnek tartotta, így végül saját ötletéből született meg a ma már közismert név.

A Túró Rudi elnevezés azonban a hatvanas években sokakban felháborodást keltett, a Hírlapkiadó Vállalat Reklám Osztályának vezetője levélben értesítette a Budapesti Tejipari Vállalat igazgatóját, hogy az „erkölcstelen elnevezésű termékük reklámozását a kiadásunkban megjelenő lapokban nem engedélyezzük”.

Azt nem részletezték, hogy mire asszociáltak az elnevezés kapcsán, de végül visszavonulót fújtak, így maradt a név, ami azóta védjegy lett, más cég nem használhatja. Azóta is kérdés, hogy ha akkor átkeresztelik a magyarok egyik kedvenc desszertjét, akkor ma mi lenne a neve, de szerencsére erre nem került sor. 

A név, a csomagolás és a reklámtervek mellé egy tanulmányt is le kellett adni, amit Klein Sándor úgy kezdett, hogy „Termelni ma már nem nehéz, de egyre nehezebb lesz eladni”. Ezen ma már senki sem lepődik meg, de a megállapítás akkor még nagy derültséget keltett. Napjainkban a Friesland mátészalkai gyárában készíti a Túró Rudikat, 2015-ben a gyár kapacitása napi egymillió darab volt.

Klein egyébként tízezer forintot kapott a vállalattól munkájáért, ami akkoriban reálisnak tűnhetett, de ma már ennyiért legfeljebb 40 darab Túró Rudit tudna venni.

Az alábbi videóból kiderül, hogyan készül ma a Túró Rudi: