Félmeztelen építőmunkás jelent meg az ablakomban, én pedig behívtam őt a lakásba, együtt indítottuk be az ütvefúrót

Petra házát éppen szigetelik, amit ő azonban egy kora délelőtt elfelejtett, emiatt pedig élete legvadabb kalandjában lehetett része, ráadásul a saját otthonában. Most az ő történetét olvashatjátok:

Még most is beleborzongok, ha ez a néhány nappal ezelőtti történés eszembe jut. Nem olyan régen elkezdték a házunknál az régóta tervezett külső hőszigetelést. Elég jól haladtak a munkások, leszerelték a klímák külső egységét és szépen haladtak a ház oldalától kezdve, körbe. Egyik nap aztán mikor épp a fürdőből jöttem ki, ruha nélkül, fürdés után a szobába belépve hirtelen annyira megijedtem, hogy a törölköző is leesett rólam. Egy munkás volt az ablakban, a 6. emeleten ahol lakom. Gyorsan összeraktam a képet, odaértek az én lakásomhoz és épp ott dolgoznak.

Nem tudom milyen gyorsan játszódott le a jelenet, de azt láttam, hogy az építőmunkás, aki éppen egy szál ádámkosztümben bámult rám, nagyon jóképű volt és miután meglátott engem úgy láttam, hogy neki is jó véleménye van rólam. Kajánul vigyorgott és feltartotta a hüvelykujját, én pedig a másodperc tört része alatt döntöttem. Régen volt részem gyengédségben és hát... ha már megjelent egy ilyen félisten az ablakban, akkor miért ne élnék a lehetőséggel?

Odaléptem az ablakhoz és kinyitottam. Megkérdeztem esetleg bejön-e? A válasz igen volt és már mászott is befelé. Jó fél órát volt bent nálam, ám ekkor már behúztam a függönyöket. Amikor végeztünk, akkor adtam neki egy kávét, kiengedtem az ablakon és visszamászott az állványra, majd folytatta a munkát, én pedig elmentem otthonról, mintha mi sem történt volna.

Teljesen felvillanyozott ez a kaland, meg az, hogy ennyire laza voltam és végre tettem valami őrültséget. Egyik nap aztán mikor jöttem haza, pironkodva néztem fel az állványra, ahol korábban összetalálkoztam a lovagommal és egy pillanatra a lélegzetem is elállt: az izmos férfi már a 8. emeletnél járt, amikor azt láttam, hogy egyszer csak bemászik egy ablakon. Indokolatlan féltékenység vett rajtam erőt és elkezdtem gondolkozni, hogy ki is lakik ott. Aztán leesett... egy 50 éves nő, akinek a férje napi több órát dolgozik, hogy a nőnek ne kelljen. Döbbenten álltam, de aztán elnevettem magam. Tulajdonképpen az, hogy nem én voltam az egyetlen a házban, semmit nem vett el a pajzán délelőtt értékéből.

Az pedig, hogy egy nőnek milyen a házassága és a viszonya a férjével, nem tartozik rám. Mindenesetre azóta beszereztem egy sötétítőfüggönyt és újra ismerkedni kezdtem, mert hiába ment félig a fél házon a csődör, az a nap meghozta a kedvemet ahhoz, hogy ismét legyen egy párkapcsolatom.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.