A Bibliából kimaradt egy könyv, ma is vitatkoznak a pontos jelentésén

Tamás evangéliuma, amelyet gyakran nem kanonikus evangéliumnak minősítenek, heves vitát váltott ki a vallástudósok között a jelentőségéről és eredetéről. Az evangélium, amely nem szerepel az Újszövetségben, 114 mondásból áll, amelyeket valószínűleg Jézusnak tulajdonítanak, és egy negyedik századi kopt szövegben maradt fenn, amely valószínűleg egy korábbi görög változat átirata.

A tudósoknak nehézséget okoz a Tamás evangéliumának pontos datálása; a többség azonban úgy véli, hogy több rétegű kompozíción ment keresztül, és valószínűleg arámi nyelvű mondások magjaként kezdődött. A széles körben elfogadott elmélet szerint a ma birtokunkban lévő változat görög nyelven íródott, és Kr. u. 135 és Kr. u. 200 között keletkezett. Annak ellenére, hogy vannak nézeteltérések ezzel az elmélettel kapcsolatban, elfogadása leegyszerűsíti az évszázados vitát.

Tamás evangéliuma független forrásként szolgál Jézus mondásaihoz. A Tamás evangéliuma és az újszövetségi evangéliumok mondásainak változatai között párhuzamosság áll fenn, de minden egyes előfordulást enyhe eltérések jellemeznek. Például a Tamás-evangélium 96. verse és a Máté 13:33 mindkettő a mennyek országáról szól, de kissé eltérő szavakat használnak.

A tudósok egyik érdekes felvetése, hogy Tamás evangéliuma a kanonikus evangéliumokhoz képest régebbi változatokat tartalmazhat Jézus mondásaiból, ami valószínűleg egyszerűbbé teszi azokat. Mindemellett az ellenzők azzal érvelnek, hogy a Tamás evangéliuma a Máté és Lukács szinoptikus evangéliumából származó hatásokat mutat. Bár az evangélium második századi eredetű, az első századi Palesztinára vonatkozó konkrét részletek kirívó hiánya miatt nem nyújt pontos betekintést Jézus életéről.

A Jézusról alkotott történelmi kép rekonstruálása céljából Tamás evangéliuma ritkán tekinthető hasznosnak. A rendelkezésre álló elsődleges források nem támasztják alá Tamás evangéliumának használatát Jézus megértésében. Bár a Tamás evangéliumában szereplő ősi mondák jelentős korúak lehetnek, eredetüket nem lehet egyértelműen meghatározni. 

A Tamás evangéliumának az Újszövetségbe való felvételének kérdése összetett, mivel a korai egyházi hatóságok ellenálltak annak, hogy a meglévő négy evangéliumon kívül más is bekerüljön a kánonba. A Tamás evangéliumát gyakran bélyegezték eretnekek által készített hamisítványnak olyan egyházi tekintélyek, mint Hippolütosz, Euszebiosz, Cirill, Didümosz, Jeromos és Ambróziusz.

Az elsődleges oka annak, hogy Tamás evangéliuma nem kapott helyet a Bibliában, az, hogy a többi evangéliumhoz képest viszonylag kevéssé népszerű. Az Újszövetség kanonizálása szerves folyamatként jött létre, bizonyos könyvek jelentős teret nyertek, míg mások nem terjedtek el széles körben. A hagyományos négy evangéliumos keret korán kialakult és népszerűvé vált, ami arra késztette az egyházi hatóságokat, hogy más, nem kanonikus szövegeket, például Tamás evangéliumát elutasítsák.

Ha a korai kereszténységet Tamás evangéliumának szemszögéből vizsgáljuk, akkor a kereszténységet egymással versengő és egymást átfedő keresztény közösségek összetett hálózataként láthatjuk. Ahhoz, hogy valóban elmélyedjünk a korai kereszténység sokrétűségében, a hagyományos evangéliumokon túl kell tekintenünk, és meg kell vizsgálnunk ezeket a gyakran figyelmen kívül hagyott vagy elutasított szövegeket. Még ha Tamás evangéliuma nem is tekinthető pontosnak vagy kritikailag érvényesnek, akkor is lenyűgöző fejezete marad a keresztény gondolkodás korai fejlődésének.

A Bibliába be nem került, apokrif iratokról sok érdekesség megtudható az alábbi videóban:

_{forrás: TheArcheologist}