Sebezhető oldalát mutatták meg Kim Dzsongunnak, volt osztálytársa fedte fel a diktátor titkát

Kim Dzsong Un, Észak-Korea titokzatos vezetője, excentrikus viselkedésévével egy rakéta-kísérletivel gyakran tesz róla, hogy szerepeljen a hírekben.

Kim Dzsong Un 1983-ban született, és már fiatal korában feltűnő volt különleges viselkedése és érdeklődése miatt. Iskolába természetesen nem Észak-Koreában járt, hanem egy híres svájci magániskolába, hamis papírokkal: egy helyi észak-koreai diplomata fiaként lett beadva az intézménybe.

Iskolatársai szerint csendes gyerek volt, aki a lányokkal nehezen barátkozott, és közömbös volt a politikai kérdések iránt. Azonban kiemelkedett sportteljesítményeivel és különös vonzódásával az Amerikai Nemzeti Kosárlabda Szövetség (NBA) és Michael Jordan iránt, ami odáig fokozódott, hogy órákig rajzolta Michael Jordan portréját, érdekes betekintést nyújt az ő személyiségének rejtett tehetségeibe.

Sokan azt állítják, hogy Kim Dzsong Unnak képeket adtak Kobe Bryant-ről és Toni Kukoč-ról, ami még inkább megerősíti az NBA iránti rajongását. Azonban talán leginkább meghökkentő szokása az volt, hogy órákig rajzolta Michael Jordan portréját, a Chicago Bulls szupersztárját.

Iskolatársai szerint az osztályteremben általában félénk és ügyetlen volt a lányokkal, de a kosárlabda pályán teljesen más emberként viselkedett.

"Egy nagyon versengő játékos volt."

mondta egyik osztálytársa, Nikola Kovacevic.

"Nagyon robbanékony volt. Dolgokat tudott elérni. Ő volt az irányító."

Lehet, hogy Kim Dzsong Un azt akarta elrejteni, hogy társas kapcsolataiban ügyetlen, és ezt a kosárlabdázási készségeivel próbálta leplezni. Lehet, hogy meg akarta lepni társait az iskolában anélkül, hogy felvállalná származását, és úgy döntött, hogy a kosárlabda jó módszer lenne erre. De bárhogyan is, "jó" volt (tanúk szerint), és ez a megszállottságát valószínűleg továbbvitte későbbi éveiben is.

Kim Dzsong Un érdeklődése az NBA és Michael Jordan iránt egyértelműen túlnyúlik a szimpla sportrajongáson. Talán ez a vonzódás az amerikai kultúrához és életstílushoz való vágyát tükrözi, amelyet a zárt Észak-Koreai rendszerben soha nem tapasztalhatott meg, vagy talán egyszerűen csak el akarta rejteni társadalmi bizonytalanságát és az identitását, miközben az egyik legnagyobb sportikon rajongott