Széchenyi vécéje négyezer éves titkot rejt, egészen az ókori görög civilizációig nyúlik vissza a története

A kontinens legrégebbi városa, a Minószi civilizáció színes központja fénykorában mintegy 50 ezer embernek adott otthont. Hatalmas és fényűző palotája manapság kedvelt turistacélpont, egyben a régészek számára is izgalmas lelőhely.

A palota sorsa önmagában is különleges, hiszen egy része a természeti katasztrófákat is túlélte, valamint joggal mondható rá, hogy kiállta az idők próbáját, ugyanis időszámításunk előtt kétezer évvel épült, ám csak a 19. században kezdtek újra foglalkozni vele.

Az építmény csaknem 20 ezer négyzetméteren terül el, és számos érdekességet rejt. Egyebek között az építés során megoldották, hogy a természetes fény minél tovább világosságot biztosítson a palotában, a fűtést pedig vízmelegítéses módszerrel biztosították.

A korukat jelentősen megelőző technológiák mellett ugyanakkor volt egy olyan is, ami a mai kor emberének is ismerős lehet. A királyné mellékhelyiségében ugyanis már ekkor vízöblítéses toalettet használtak, melynek komplex csatornarendszere is volt. A palotába nem mellesleg a vizet is bevezették, az ilyen és ehhez hasonló megoldások pedig évezredekkel jártak előrébb, mint a korabeli módszerek.

Hogy milyen sokáig kellett várnia erre a modern kor embereinek, jól jelzi, hogy Magyarországon Széchenyi István toalettje volt az első hasonló. A legnagyobb magyar nagycenki kastélyban található illemhelye leginkább egy bútorra hasonlított, fenyőből és dióból faragták, a csészéjét pedig porcelánból készítették.

A csőrendszerét rézből, míg a víztartályát cinkből alakították ki, és gyakorlatilag ez volt a modern vécék elődje. Sajnos a különleges toalett a második világháború után külföldre került, és pontosan nem tudni, jelenleg kinek a birtokában lehet.

Forrás: Netkoffer, Mosdófelújítás blog