Turulmadárral erősítik a Nyugati pályaudvar légterének védelmét, sosem döntött még ennyire őrült dologról a kerületi vezetés

Úgy tűnik, a legendás turulmadárral nem szűnt meg a magyarok kapcsolata az Árpád-ház kihalása után sem. Az Árpád-ház igazi neve Turul dinasztia volt, Szent Istvánt a középkori latin kódexek Sanctus Primus Stephanus de Genere Turul néven hivatkozták (a latin nyelv jelentése Első Szent István a Turul-nemzetségből, az Árpád-ház elnevezés egy 18. századi téves értelmezés után terjedt el). Hogy a turul milyen madár volt, arról megoszlanak a vélemények. Általánosan elterjedt a kerecsensólyomként (a "kerecsen" szó, bármennyire is ősmagyaros hangzású, minden bizonnyal szláv eredetű szó, akárcsak a karácsony) való azonosítása, ez azonban valószínűleg téves, és valójában a héja madárról van szó.

A turul úgy tűnik, még ma is harcba hívható, ha a magyarok úgy kívánják. Budapesti lakosoknak már egy ideje feltűnhetett, hogy a Nyugati pályaudvar környékén elképesztő mértékben elszaporodott a galamb populáció.

A galamb meglehetősen ártatlan állatnak tűnik, és valóban nem nagyon hallottunk még tömeges vérgalamb támadásról. Ennek ellenére egyáltalán nem veszélytelen sok galamb jelenléte. Több mint 60 féle, emberre és állatra egyaránt veszélyes betegség potenciális terjesztői.

Most egy kísérleti megoldásként a kerületi vezetés úgy döntött, hogy egy solymász segítségét kéri a probléma rendezéséhez. Az arzenál egy sasból és egy héjából áll. A feladatuk azonban nem a galambok levadászása, hanem elrettentése, és egy galambcsapdába való terelése.

Első körben a sas feladata feljebb terelni a madárvilág legbénább fészekrakóit (érdemes rákeresni az interneten a galambfészekre, felhőtlen perceket okozhatunk magunknak), majd a következő szakaszban a héja feladata a további ijesztgetés.

A galambok egyébként meglehetősen intelligens állatok, a két tagú ragadozómadár-osztag hadműveleteit rendszertelenül kell végrehajtani, nehogy rájöjjenek a turpisságra a narancsárga szemű kis puffancsmadárkák. Miután menedékbe húzódtak (méghozzá abba a menedékbe, amit a solymász előre előkészített nekik magokkal egyfajta galamb-welness központként) állatvédők a megfelelő helyre szállítják az állatokat.

A részünkről mi ezeket a légi eseményeket sokkal szívesebben követjük, mint a háborús konfliktusok helyszínein a vadászgépek akcióit - reménykedjünk benne, hogy már nincs messze az idő, amikor az emberiség életében a legnagyobb probléma a galambok közterületi jelenléte lesz.