Soha nem voltunk még ennyire közel a hallhatatlanság felfedezéséhez - akár néhány éven belül megfejthetjük az örök élet titkát

A hallhatatlanság az emberiség története során a hallhatatlanság héroszok és legendák sajátja volt. A görögök hite szerint az Olümposz tetetjén az istenek örökké élnek, viselt dolgaik következményét pedig mi tapasztaljuk, itt a Földön. Jonathan Swift számos adaptációt megélt, órási sikerű regényében, a Gulliver utazásaiban is találkozik a főhős hallhatlanokkal: Swift hallhatatlanjai azonban már nem sérthetetlen héroszok, hanem tragikus csapás a hallhatatlanságuk, ugyanis az öregedés alól nem mentesülnek, csak a halál alól. A való életben a hallhatatlanságot nem a hegyek tetején kell keresni, és nem is díszes páncélban vannak a képesség birtoklói - ennek a titoknak a megfejtéséhez az óceánok mélyére kell utazást tennünk.

A medúzák törékeny élőlénynek tűnnek: testük több mint 90%-a víz, szerveik kívűlről is jól megfigyelhetők. Egyes fajok mérgezőek, így teljesen védtelennek nem mondanánk őket, de első ránézésre nem tűnnek az állatvilág legszívósabb lényeinek. A látszat azonban csal: egy fajuk, a latinul "Turritopsis nutricola" névre hallgató, megfelelő körülmények között, tulajdonképpen örökké él. A Turritopsis nutricola a medúzák azon alfajához tartozik, amely életciklusa során két létformát is felvesz: van egy úgynevezett polip-, és egy medúzaszakasz. A polipszakaszban a még nem ivarérett állatok aszexuális szaporodásra képesek, míg a medúza szakasz elérésekor tekinthető az állat ivarérettnek, ekkora képes szexuális szaporodásra. A Turritopsis nutricola képes ezt a két szakaszt tetszőlegesen visszafordítani, az ivarérettség elérése után is képes regresszálni a korábbi, polip-állapotba.

Mivel a faj ezt a két állapot közötti váltást elvileg bármeddig tudja folytatni, biológiai értelemben nem-halandónak, ha úgy tetszik: hallhatatlannak tekinthető. Azonban több millió éves példányokról nincs tudomásunk: betegség, vagy fizikai behatás úgyanúgy végezhet velük, mint bármelyik másik élőlénnyel. Sérthetelenséggel  tehát nem jár ez az élővilágban teljesen egyedülálló adottság. A fajjal eddig leginkább a Karib-tengeren találkoztak a kutatót, ami meglepő intelligenciára vall - örök élet lehetőségének az esetén talán mi is inkább választanánk a Karib-tengert, mint a Jeges-tengert. 

MIvel az embertől nagyon nagy mértékben eltérő létformáról van szó, a fajt tanulmányozók nem gondolják, hogy a medúzák által közelebb juthatunk az emberi hallhatatlansághoz. Azonban az állatvilágban teljesen egyedülálló lény sok szakértő fantáziáját megmozgatja, az elkövetkező években érdemes figyelni a híreet a biológia rajongóinak, hátha a technika fejlődéssel több titkot is megtudhatunk a hallhatatlanságról.