Egy idő óta feltűnt, hogy a közös bankszámlánkon minden nap egy pizzarendelés ára fel van tüntetve.
Az első héten még nem gyanakodtam semmi rosszra. Azonban amikor a második héten is minden nap, ugyanabban az időben csippant a telefonom, akkor azért már elgondolkoztam. Minden nap ugyanakkora összeg tűnt el a számláról és ugyanaz volt a tétel: Netpincér. Nerm szokásunk egymás holmijaiban turkálni a feleségemmel, most azonban úgy éreztem, hogy van valami, amit nem mond el nekem.
Beléptem a gépébe és a böngészési előzményekre mentem. Minden nap ugyanabból a pizzériából rendelt és minden nap ugyanazt. Egy szalámis pizza, ami éppen a havi akciós volt és pont beleesett a minimum rendelési értékbe.
[[cikk1]]
Na most: a feleségem laktózérzékeny és soha, egyszer sem találtam pizzásdobozt a házban. Nem is igazán tudtam ezt mire vélni, így egyszer szerveztem neki egy programot, édesanyámat kellett elkísérnie cípőt venni, én pedig azt mondtam, hogy dolgozni fogok. El is ment én pedig megrendeltem a szokásos helyről a szokásos pizzát és vártam. Nem tudtam pontosan, hogy mire, igazából kicsit hülyének is éreztem magam, hogy minek csinálom ezt.
Eltelt 30 perc, az ígért szállítási idő pedig 45 perc volt, de ólomlassan vánszorogtak a percek. Kopogást hallottam. Odasiettem az ajtóhoz és kinyitottam, majd... megláttam a pizzásfiút a sliccén kilógatott meredező szerszámával és kaján vigyorral a képén.
[[cikk2]]
Ahogy összenéztünk leolvadt az arcáról a vigyor én azonban elkaptam és berántottam a házba. Kifaggattam, hogy mi ez az egész és nem volt értelme tagadnia. Egyszer valóban pizzát hozott a feleségemnek, azonban elfelejtette, hogy nálam maradt a tárcája és nem tudott fizetni. Némi évődés és viccelődés után végül valóraváltották minden pornófilmrendező álmát: ki lett fizetve a pizza, természetben. Azóta pedig ez a napi rutinjuk.
A srácnak megmondtam hogyha még egyszer itt látom, akkor nem lesz mit kilógatnia futárruhából mert letépem és amikor hazaért a feleségem, akkor őt is elővettem egy beszélgetésre. Azt mondta, hogy kevés neki az a mennyiség, amit én adok és nem akart egy nimfomán ragadozónak látszani, szóval... nem jutott jobb megoldás az eszébe.
Mióta ezt megbeszéltük, nyugodtan állíthatom, hogy a legkielégültebb férfi vagyok szerintem nemcsak Budapesten, de az egész országban. A pizzát meg azóta valahogy nem kívánja.