Botrányosan nehéz fejtörő, átlagon felüli intelligenciára vall, ha megoldod

Az egyik nap mindenféle különösebb ok nélkül nagyon jókedvűen ébredtem fel. Elkészítettem a kávémat, kivételesen szántam időt egy tartalmas reggeli elkészítésére, majd kiültem a kis belvárosi lakásom csöppnyi erkélyére. Süttettem magam a napon, éreztem a meleg sugarait és arra gondoltam a lenti utcaképet csodálva, hogy az élet szép.

Eszembe jutott, hogy milyen szerencsés vagyok: csodás barátaim vannak, szeretem a munkámat és boldoggá is tesz, azt hiszem ez az igazi szabadság. Szerelem terén ugyan nem vagyok túl szerencsés, de bízom benne, hogy idővel az is megérkezik.

Hirtelen meghallottam egy sirály rikácsolását és odakaptam a fejem: ugyanazt csinálta mint én, élvezte a gyönyörű időt és semmivel sem törődve rebegtette a szárnyait, miközben hangosan károgva nyomatékosította, hogy mennyire jól érzi magát. A lakásom a 13. kerület Dunára néző szakaszán helyezkedik el, így, ha kellően kinyújtom a nyakam, még egy zsebkendőnyi Dunát is tudok nézegetni a kis kuckómból. Mindenki tudja, aki ismeri a környéket, hogy csodálatos. Művésznegyed, így hívják szélesebb körben és mikor Pestről felköltözve meghallottam, hogy létezik a városnak egy ilyen része, rögtön eldöntöttem: itt akarok élni. A szülői kontroll kicsit megnehezítette ezt, ők ugyanis jobban örültek volna, ha a város zajától kintebb, valamelyik külső kerületben építek ki bázist, távol a veszélyes, nyüzsgő nagyvárostól, de végül elfogadták a döntésemet.

Mondjuk, ehhez egy kis cselt is be kellett vetnem: a barátnőmmel megbeszéltük, hogy felhívom telefonon és elmesélek neki valami fiktív történetet, amiből a szüleim majd csak részleteket hallanak és amennyit ki tudnak belőle hámozni, az alapján a 13. kerület egészen barátságos alternatívának fog tűnni.

Lehetetlenül nehéz szórejtvény, talán jobb ha meg sem próbálod: 5 filmcímet rejtettünk el a szövegben, te leszel az akinek mégis sikerül?

Olvass tovább...

Csörgött is a telefonom és lezajlott a beszélgetés, amikor pedig kimentem a konyhába, ahol a szüleim riadt arccal néztek rám, tudtam, hogy nyert ügyem van. Annyit hallottak, hogy költözés, külföld, valami, Amerika, egyetem, lakás.

Így aztán megakadályozandó a kivándorlásomat, leokézták a választásomat. Azóta egyébként voltak nálam és őket is elbűvölte a miliő.

Összességében azt hiszem mindenkinek kellenének ilyen reggelek: mikor elmélkedve, nosztalgiázva egyszerűen ki lehet kapcsolódni és csak jól érezni magadat, minden ok nélkül.