Feltárultak a Deichmann cipők titkai, nem mindennapi anyagból készültek a lábbelik

Európa legnagyobb cipőáruháza, ami 2001 óta van jelen Magyarországon is (ma már 115 üzlete van országszerte). A Deichmann-t mindenhol ismerik, de csak úgy, mint a cipőboltot, ahol olcsóbb áron vehetünk szuper lábbeliket. Azt viszont már vajmi kevesen tudják, hogy mi van fantasztikus terjeszkedés és a gondosan felépített birodalom mögött.

Honnan jött a Deichmann, mikor indult a története, miért szerették annyira a bányászok, miként viszonyult a nácikhoz, és egyáltalán hogyan vált egy piacvezető vállalkozássá?

Minden 110 évvel ezelőtt, 1913-ban kezdődött, mikor Heinrich Deichmann egy cipőkészítő műhelyt nyitott feleségével, Julie-vel. Bázisukat a Ruhr vidék szívében, Essen-Borbeckben nyitották meg. Ügyfeleik zömét kezdetben bányászok tették ki, akiknek alacsony árú, robusztus cipőket készítettek. Deichmann aztán gyárilag készített cipőket is felvett a kínálatába, amit az ismerősöknek adott el.

A családi vállalkozás szépen termelt, egyre többen ismerték meg a cipőiket, aztán jött a náci önkényuralom. A cégalapító, Heinrich Deichmann kezdetektől fogva elutasította a rezsimet, élesen kritizálta a zsidók üldözését. Mikor 1940-ben meghalt, özvegye, Julie vezette az üzletet még a világháború alatt is, de persze ez az időszak őket is megviselte gazdaságilag. 1945 júliusában már a maradék készleteket értékesítették, majd hosszú hónapokig azon törte a család a fejét, miként élesszék újjá a vállalkozást. Ekkor jött az ötlet, hogy olyan anyagból állítanak elő lábbeliket, amikből mondhatni sok állt a rendelkezésükre.

50 ezer pár cipőt készítettek nyárfából és ejtőnyernő zsinórokból, majd nyitottak egy csere börzét is a használt cipőknek.

1949 után aztán megnyíltak az első, Essen-en kívüli Deichmann-üzletek: az egyik Düsseldorf-ban, a másik pedig Oberhausen-ben. Ez volt az az időszak, amikor a cég kifejlesztette a mai napig érvényes eladási elvét,

vagyis kiváló minőségű, divatos cipőket árulni, nagyon jó áron.

A cég fennállásának 50. évfordulójára már 16 üzlete volt a Deichmann-nak, aztán elérkezettnek látták az időt, hogy átköltöztessék a raktárukat oda, ahol a mai napig megtalálható a központjuk, az akkori Boehnertweg 9-be (ma Deichmannweg). 1975-ben komoly mérföldkőhöz érkezett vállalat: megnyílt a 100. német üzlet Deichmann logóval.

Később a cég átvette az amerikai Lerner Shoes-t, majd a hollandiai Van Haren-t, 1988-ban pedig a Roland cipővállalatot is. 2000-ben ismét egy nagy állomáshoz érkezett, ugyanis elkezdték a cipők online értékesítését.

Jelenleg az alapító Heinrich Deichmann unokája vezeti a vállalatot: vezetősége alatt még tovább fejlődött a cég, a beszerzés pedig ma már 40 országban vásárol lábbeliket az üzletlánc számára. A Deichmann természetesen nem csak az üzleti fejlődésben példamutató, hanem abban is, hogy évtizedek óta segít a rászorulókon.

Heinz-Horst Deichmann egy indiai látogatása során találkozott száz leprással, ami után eldöntötte, hogy létrehoz egy segélyszervezetet, amivel orvosi és szociális segítséget nyújt a rászorulóknak, továbbá szakképzési és tanulmányi támogatásban is részesíti őket. Ez a szervezet évente több, mint 100 ezer embernek segít Indiában. 1996-ban egy orvosi segélyprojektet épített fel Tanzánia déli részén, 2005-ben pedig egy támogatói díjat alapított a fiatalok munkanélkülisége ellen. Ez a program olyan iskolákat, vállalatokat, kezdeményezéseket tüntet ki, akik a munkaerő- és képzési piacon célzottan foglalkoznak a hátrányos helyzetű fiatalok integrációjával. Ezt a díjat azóta is minden évben átadják.