Csak a legbátrabbak merik bevállalni - Túléltük a világ leghalálosabb túráját, te elég bátor lennél hozzá?

A képek a kínai Huashan-hegyről készültek, ahol a világ legveszélyesebb túrája fut végig. A 2154 méter magas Huashan-hegyet Kína öt szent hegyének egyikeként tartják számon, és a helyiek úgy ismerik, mint a „legmerevebb hegy az ég alatt”. Ez a monumentális taoista templomokkal díszített hegy évezredek óta a folklór része. Öt csúcs alkotja a hegyvonulatot, mindegyik teaházakkal és szentélyekkel van tűzdelve.

A sziklákba lehetetlen utakat véstek, egy része via ferrata egy része pedig a menny és a halál között helyezkedik el. Legalábbis számomra.

Egy ősi kínai legenda azt állítja, hogy csak egyetlen igaz út vezet fel a Huashan-hegyre – az 1800 méter magasra emelkedő 12 km-es túra, amelynek megépítése 3000 évig tartott. Itt kezdődött a mi túránk.

Az ösvény kellemesen indult, kevesen haladtak a lombos, kanyargós ösvényen – a legtöbb kínai turista a könnyű felvonót választotta.  Követtük a folyót kis templomok és szentélyek mellett, útalálkoztunk egy Jon nevű angol fiatalemberrel, aki egyedül túrázott, és úgy döntöttünk, hogy egyesítjük erőinket. Hamarosan mászni kezdtünk, egyre feljebb, kőbe vájt meredek lépcsőkön.

_{Forrás: profimedia}

Alig voltunk a hegyen, de máris halálos veszély leselkedett ránk. Teltek-múltak az órák, és szebbnél szebb tájat pillantottunk meg, mire végre elértük a felvonó állomását. 

Belföldi turisták sokasága osont végig a hegyen, fotóztak és sikoltoztak a félelemtől.

Kétségbeesetten ki akartunk szabadulni a zűrzavarból, és hirtelen egy lépcsőre szegeztük tekintetünket, amely pontosan tűpontossággal követte a gerincet. Minden lépés erőfeszítést és éberséget igényelt.

Meg-megálltunk, hogy fényképet készítsünk, hiszen mégis csak a félelmünket hátrahagyva a világ legbátrabbjai közé emelkedtünk egyszerre a lépcsőkkel.  Ahogy emelkedtünk a tengerszint felett, a kilátás egyre lenyűgözőbb volt. Néhol megpillantottunk egy-egy sziklába kapaszkodó fát.

Az ösvények szétváltak a hegyen, különböző templomok és csúcsok felé haladva. A sziklákba vájt függőleges létrák lehetővé tették a magasabb pontokhoz való eljutást, néha csak acélrudakkal vagy láncokkal támasztották alá, de gyakran semmi felett lógtunk vagy lépkedtünk.  

Hihetetlen kilátás nyílt a környező hegyekre. Fültől fülig vigyorogva néztünk egymásra, és beálltunk a kalandorok sorába, akik egy keskeny deszkán egyensúlyoztak a semmi felett.

Egy katonai egyenruhás férfi 5 dollárért kiadta a kötelező hevedereket, mi pedig lelkesen megragadtuk a magunkét. Rossz minőségűek voltak, csak a felsőtestet rögzítették. A zsinórok és karabinerek láttak már szebb napokat is, de nem hagytuk, hogy ez eltántorítson bennünket

Leereszkedtünk a kőbe csavarozott megerősített acélrudakon, és a szikla felé haladtunk. Egy pillanat alatt ott volt a nagy világ az univerzum és az ég, amit soha nem éreztem közelibbnek. A látvány közvetlenül előttünk, teljes pompájában pont olyan volt, mint ahogy anno azt képeken láttam és amikor eldöntöttem, hogy ennek én is részese akarok lenni.  

A deszkák, a láncok, a könyörtelen halálfenyegetés a hegy oldala fölött, de mindez abszolút megérte, mert már tudom, hogy egyben vagyok halhatatlan és múlandó. Remélem a következő kép, ami a kezembe kerül kicsit könnyebb utat sodor majd elém.