A nemi szervek nevei vajon mit jelentenek magyarul? Ne mondd, hogy sose akartad tudni

Furcsa módon úgy alakult, hogy a nemi szervekről illetlenség beszélni, pedig ilyen mindenkinek van, és a többség szívesen használja is. Bizonyíték rá, hogy egyetlen más olyan testrészük sincs a férfiaknak és nőknek, ami ennyi nevet kapott volna.

A prüdéria persze nem a modern kor terméke, a téma már az emberiség korábbi történelmében is tabunak számított. De ez persze nem jelentette azt, hogy ne akadtak volna üdítő kivételek. Aki például a reneszánsz költő Janus Pannoniust csak a Pannónia dicsérete című epigrammájáról ismeri, az alighanem most elcsodálkozik, hogy miféle pajzán versikéket írt még:  

„Mért áhítja a fütykös a p*ncit, a p*nci a fütyköst?

   – ennek a jámbor nép így magyarázza okát:

akkortájt, amikor Prometheus ős-szüleinket

   gyúrta agyagból, még egyfelé járt a keze.”

Az epigramma persze még folytatódik, hiányzik a csattanó, de a további közlésétől ezúttal eltekintünk. Térjünk rá inkább a tárgyra, fedjük fel, honnan erednek a nemi szervek leggyakrabban használt magyar nevei, a p*na és a f*sz.

Régen a szófejtéssel foglalkozó etimológiai szótárból hiányoztak a „trágár” kifejezések, aki tehát ezek eredetére volt kíváncsi, a nehezebben hozzáférhető kiegészítő kötetet kellett valahogyan elkunyerálnia a könyvtárból.

Ma már azonban nincs ilyen szemérmesség, így egyszerűbben megtudhatjuk, hogy – kezdjük a hímtaggal – a f*sz szó első írásos említése az 1370-es évekből származik, pedig feltehetőleg finnugor kori kreálmány lehet. Az eredeti formája talán a „pac”, de ez erősen kérdéses tudományos körökben.

A p*na (meglepő módon) jóval korábbi szavunk, legalábbis abban a tekintetben, hogy már 1199-ben írott szövegben is megtaláljuk (személynévként, ami borzasztó). Eredetije a „fan” szó lehet, ez a nemi szőrzetet jelölte, és ehhez csatlakozott talán egy „a” kicsinyítő képző.

A nyelvészettel foglalkozó Nyest oldal ennél részletesebben is taglalta a témát. Szerintük a p*na a finnugor korban még i helyett u-val szerepelt, aki tehát a női nemi szerv azon megnevezését szereti, valójában egy ősi alakért rajong.

Eredeti jelentése „pír, vörösség” lehetett, amit ugye senkinek sem kell megmagyarázni. Egyébként néhány rokon nyelvben a „piros” szó még mindig ezt a régi formát őrzi, a finnek például punainennek nevezik a vöröset.

A f*sz ezzel szemben teljesen bizonytalan jelentésű, bár a lappoknál puohtja/puoccsa/púccs nyelvjárási formákban ugyanazt jelenti, mint nálunk. Érdekesség, hogy már 1590 környékén is azt mondták az ostoba emberekre, hogy f*sz, szóval ez a dolog megnyugtatóan összeköti a múltunkat és jelenünket.