Puzsér Róbert erősen beleállt a „sí, senor"-ba, Stockholm-szindrómásnak nevezte Vadon Janit

Valamilyen szinten szerintem nem lepődtünk meg azon, hogy Puzsér Róbert is beleállt, és elmondta a véleményét a most kialakult Vadon Jani-szituációról. Bár ő is Sebestyén múltjával kezdte az írását, miszerint már a Z+ zenecsatornán elkezdődött a műsorvezető bántalmazó énje, s ebből láthatóvá vált, hogy nem Vadont fogja előtérbe helyezni az írásában sőt.

Először is gyorsan egy kis ismétlés, ha még valaki nem hallott volna róla: a Celeb vagyok, ments ki innen! október 17-i adásában Sebestyén Balázs a háttérben nevetgélve, Vadon Jani pedig élesben hozta a formáját, és egy angolul nem beszélő, mit sem tudó 10 éves kolumbiai kisfiút aláztak meg élő adásban. Vadon magyarul feltett kérdéseire kellett „sí, senor"-ral felelnie a fiúnak. Olyan kérdésekre, amik enyhén megszégyenítették őt is, az ott élő embereket is, és a kisfiú családját is. Ezt az esetet azonnal felkapták, számtalan híresebb személy azonnal felszólalt, hogy amit ebben az adásban műveltek, az a gyerekvédelem pontos ellentéte és a kiszolgáltatottság és bántalmazás egyik alfaja. A történet még mindig ott tart, és azt várja, hogy a Médiahatóság végezzen a műsor kivizsgálásával:

Puzsér erre reagált most egy véleménycikkében, amit az Indexen tett közzé. Szokásához híven a publicista-kritikus most sem fogta vissza magát és nem finomkodott.

„e verbális megszégyenítés formátumfejlesztője maga Sebestyén Balázs, az alázásra mindig kész playboy"

– nevezte el egyszerűen a műsorvezetőt. Majd belement, hogy hogyan is látja a már évek óta együttlévő népszerű páros dinamikáját:

„megoldása a problémára mégsem a verbális alázás gyakorlatának felszámolása, hanem a bántalmazott szerepére egy profi szórakoztatóipari szakmunkás, Vadon Jani alkalmazása volt. Vadon kiválasztásakor Sebestyén Balázs arra is figyelmet fordított, hogy sáros bakancsát egy őt kulturálisan messze felülmúló személybe törölje, a szórakozva ébredni vágyók így abban a sajátosan nyugat-balkáni műsorban részesülhetnek, amint egy pénzes proli minden reggel egy kultúrembert aláz."

Puzsér szerint a kettősük pont azt a sztereotípiát jeleníti meg, miszerint aki márkás ruhákban feszít, az sokkal menőbb és erősebb annál, aki mondjuk szépirodalmat olvas. Az egész szövegben van egy kis fricska is azoknak az embereknek, akik erre vevők: akik hallgatják a rádióban Balázsékat, akik jót kacagnak Sebestyén és Vadon viccein vagy épp beszólásain, és ezt nyíltan ki is mondja:

„A magyarok legszívesebben maguk is Sebestyén Balázsok lennének, de mert ez nem jött össze, legalább az általa gyakorolt megszégyenítés hangjára akarnak ébredni – azon pedig kár csodálkozni, hogy ennek a szellemi és érzelmi közegében Sebestyén Balázs nem vette észre, hogy baj van a viselkedésével."

Ahogy felelősségre vonja Balázst, úgy teszi áldozat szerepbe Vadont.

„Vadon Jani végül annyi alázásban részesült emberi százezrek füle hallatára, hogy a Stockholm-szindróma erejével elsajátította a nyertesként feltüntetett szerep verbális és morális követelményei"

- kezdte, de kitért arra az igencsak valós tényre, amit én is nagyon sokszor mondok: az embereknek rá kéne jönnie, hogy a szavak nem csak szavak, és hogy nem csupán a tettekkel lehet sérülést okozni egymásnak.

„A Sebestyén Balázs által fejlesztett megszégyenítéskultúra kézigránátja épp a tíz esetből kilencszer áldozatnak szánt Vadon Jani kezében robban fel. Ilyen egy profi, ha baleknak szerződtetik: bántalmazójának bűnéért is ő felel.

A magát előbb áldozattá, majd pribékké ledolgozó értelmiségi olyan satu szorításában találta magát, melynek egyik pofáját az álkeresztényi képmutatás pártállamilag gyakorolt megbotránkozása, másik pofáját a túlérzékenységével eltörlést diktáló wokeness neoprűd szemforgatása képezi.

Az a tény, hogy tettével Vadon Jani egy Bayer Zsoltot meg egy Mérő Verát, akik még soha semmiben nem értettek egyet, egy oldalra bírt állítani, minden másnál egyértelműbben jelzi, hogy a verbális megszégyenítés köznyilvános kultúrája tovább nem tartható"

- fejezte be Puzsér a véleményét, és valamilyen szinten egyet is lehet vele érteni. Sebestyén és Vadon viselkedéseit többségében már nem lehet különválasztani, hiszen reflekciói egymásra. De hát általában mindig a kevésbé fontosabb lesz az, aki megbűnhődik mindenért, nem igaz? Arról nem is beszélve, hogy van, amit egy egyszerű, lazán előadott bocsánatkéréssel nem lehet elintézni: ha elvárjuk, hogy úgyis megússzuk, bármit csinálunk, az már rég rossz. Nem lehet mindent megúszni, vagyis lehetni lehet, de nem szabadna.