Elképesztően bizarr volt a szex az ókorban, épeszű ember nem gondolná

Az ókori népek szokásaiban különösen sok bizarr dolog volt, ezekből szedtünk össze néhányat alább.

Általános szokás volt az indiaiaknál és a görögöknél például az élvezetek fokozására a méz és a bors. Mindkét civilizációnak ugyanis számos olyan főzete van, amelyek javítják a szexuális teljesítményt. Az egyiket, a méz és a törött bors keverékét régebben a hímvesszőre kenték a tartós erekció érdekében. A görögök egy indiai növényt is használtak, amelyről azt tartották, hogy erős erekciót okoz, ha megdörzsölik vele a nemi szerveket. Egyes görögök azt állították, hogy tizenkét alkalommal is ágaskodtak a férfi nemi szervek a növény hatásának köszönhetően, míg egyes indiaiak arról vallottak, hogy velük akár hetvenszer is megtörtént ilyesmi. A méz-bors kombinációt egyébként nem valószínű, hogy érdemes otthon kipróbálni. 

Bizonyára jól átgondolt logikára épül, hogy az ókori Görögországban az arisztokraták rossz szemmel nézték, ha nyilvánosan csókolózott egy férfi és egy nő, azonban az jól bevett szokás volt, hogy elcsattant egy-egy csók, amikor egy vadabb éjszaka után hazatértek. Mindez kevéssé szólt a szerelemről, sokkal inkább az volt a lényeg, hogy ellenőrizzék, ivott-e bort a feleségük, amíg a férj éjszaka dorbézolt.  

A görögök és az egyiptomiak egyik legfurcsább hiedelme az volt, hogy a nő méhe tetszés szerint csavarog a teste körül, ami nagy fájdalmat okozott neki, és ezért hisztérikusnak tartották őket. Az ókori orvosok ugyanis úgy látták, hogy csak a nők lehetnek hisztériásak, hiszen a hisztéria a női méh betegsége, nevét is erről a fontos szervről kapta. Ógörögül ugyanis a női méhet „hüszterának” nevezik – világít rá a Képmás.

Kevesen tudják, hogy az ókorban a gladiátorvér vágyfokozónak számított, sőt, a legtöbben úgy gondolják, hogy a gladiátoroknak kevesebb lehetőségük volt, mert négyből három rabszolga volt. A valóság ezzel szemben az, hogy a gladiátorokért odavoltak a nők, és gyakran vettek részt a legzavarbaejtőbb szexuális tevékenységekben. Például Marcus Aurelius császár felesége, Faustina egyszer felizgult egy gladiátor miatt. Miután bevallotta égető szenvedélyét férjének, jósokkal konzultált a megoldás érdekében.

Ők úgy látták, hogy a megoldás az, hogy Faustina szexel a gladiátorral. Az történt tehát, hogy a nőt és a gladiátort is Marcus Aurelius szobájába hívták, ahol arra kényszerítették őket, hogy szeretkezzenek, majd az aktus közepén az uralkodó lemészároltatta a gladiátort, és a halott ember vérében tette magáévé Faustinát, mert úgy sejtették, hogy ennek apropóján visszatér majd a nő vágya férje iránt. Az igazságot valószínűleg soha nem tudjuk meg, egy dolgot pedig már biztosan tudunk: a szerelem öl, butít, nyomorba dönt.