Van-e egészséges cukorpótló, vagy többet ártunk velük, mint a hagyományos fehércukorral?

A cukor

A cukor olyan energiát biztosít, amelyre sejtjeink túléléséhez szükségük van. A cukor egyfajta szénhidrát, egy makrotápanyag, amely energiát (kalória formájában) biztosít az általunk fogyasztott ételekből és italokból. A szénhidrátokat a cukor két altípusába sorolják: monoszacharidok vagy "egyszerű cukrok" (egy molekulából állnak) és diszacharidok (két molekula). A monoszacharidok közé tartozik a glükóz, a fruktóz és a galaktóz. A fő diszacharidok közé tartozik a szacharóz (egy glükózmolekula és egy fruktózmolekula), a laktóz (egy glükózmolekula és egy galaktózmolekula) és a maltóz (két glükózmolekula).

A fruktóz, a glükóz és a szacharóz természetesen megtalálható a gyümölcsökben és egyes zöldségekben, míg a laktóz a tejtermékekben, a maláta pedig a csírázó szemekben. A fruktóz és a glükóz természetesen megtalálható a mézben, valamint a közönséges étkezési cukorban is.

Hozzáadott kontra természetes cukrok

Egyre fontosabb különbség a cukrok között az egészség szempontjából az, hogy előfordulnak-e természetes élelmiszerekben, például gyümölcsökben, zöldségekben és tejtermékekben, vagy hozzáadott cukrot adnak hozzá az élelmiszerekhez és italokhoz a gyártás, feldolgozás vagy előkészítés során.

A cukros italok jelentik a hozzáadott cukor legnagyobb forrását az étrendben, ezt követik az édességek és a gabonafélék, például a kész gabonafélék. A hozzáadott cukor bevitele, különösen az italokból, súlygyarapodással, valamint a 2-es típusú cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatával jár együtt.

A természetes és hozzáadott cukrok ugyanúgy metabolizálódnak a szervezetünkben. A legtöbb ember számára azonban a természetes cukrok fogyasztása élelmiszerekben, például gyümölcsökben nem kapcsolódik negatív egészségügyi hatásokhoz, mivel a cukor mennyisége általában szerény, és rostokkal és más egészséges tápanyagokkal van tele. Másrészt szervezetünknek nincs szüksége hozzáadott cukor fogyasztására, és nincs is haszna belőle.

Minden hozzáadott cukor egyforma?

A valóság az, hogy a legtöbb hozzáadott cukor glükózból és fruktózból áll, változó arányban. Például a szacharóz (közönséges asztali cukor) 50% glükóz és 50% fruktóz; a HFCS leggyakoribb formája (amelyet kukoricakeményítőből állítanak elő ipari feldolgozás útján) 45% glükózt és 55% fruktózt tartalmaz; és bizonyos típusú agave nektárok akár 90% fruktózt és 10% glükózt is tartalmaznak.

A glükóz és a fruktóz anyagcsere szempontjából eltérően viselkedik. Például a glükóz felszívódik a bélből a vérbe, és felszívódik az izom-, máj- és zsírsejtekbe válaszul a hasnyálmirigyből származó inzulin felszabadulására. Ezzel szemben a fruktóz a májban metabolizálódik, és nem növeli a vércukorszintet vagy az inzulinszintet.

A hozzáadott cukor bizonyos fajtái – például a méz – tartalmazhatnak mikrotápanyagokat vagy egyéb bioaktív vegyületek. De ezek a tulajdonságok kevés hasznot hoznak az anyagcsere egészségére nézve.

Röviden: a legjobb, ha az összes hozzáadott cukorforrást az ajánlott beviteli szintre korlátozzuk. A legtöbb ember számára az egyik cukorfajta nem jobb, mint a másik.